WTF is Középső Csoport?

Több emberkével is beszéltem szerda óta, aki verbálisan „ízekre szedte” a csapatot, mondván: egy ilyen Tállya-szintű ellenfelet le kellett volna bombáznia a srácoknak, most nagyon sajnálom, hogy pár Vegyész-fanon kívül nem láttam sok barcikait, no de, megjegyzem: akik ezen elmés megállapításokat megfogalmazták, nem is túl nagy meccsrejárók. A Rákosmente nem a megyében vitézkedik (mint a Tállya), ők ugyancsak harmadosztályúak, sőt, az előző idényben az ötödik helyen végeztek a Középső csoportban. Egyébként akármi legyek, ha a szerdai Tállya nem pofázná meg az RKSK-t egy komoly meccsen, de hát a Középső csoportról egyébként is megvan a véleményünk. Mármint azt gondoljuk, hogy brutálisan gyenge. Rossz nyelvek szerint az MLSZ vadászkülönítménye azért pakolta a Vácot ebbe a divízióba, mert középről senki nincs, aki fel akarna jutni. Tavaly is csak a Soroksár és a Szeged volt (ők ketten – ugye, érdekes módon – fel is kerültek), az előttünk álló szezonban viszont senki nem akar. Tele van bohóccsapatokkal az a csoport…

Ezzel egyébként cseppet sem akarom kisebbíteni csapatunk győzelmét, mert végig imponáló magabiztossággal tartották kezükben a meccs fonalát, és ezúttal senkire nem nagyon tudnék elmarasztaló megjegyzést tenni, mert aki pályára lépett, az oda is tette magát. Van egy olyan érzésem, hogy ez nagyban köszönhető Koleszár mesternek is, ismerjük, tudjuk, hogy izmos kézzel tartja kezében azt a keretet, ami közelébe kerül, itt nincs helye széthúzásnak, vagy lazáskodásnak, és ez így is van jól.

Nem titok, hogy két játékost még mindenképpen igazolni akar a szakvezetés, ezek közül az egyik védő, a másik csatárposzton kerülhet bevetésre. Nos, két védekező típusú játékos pályára is lépett ma csapatunkban, egyikük rögvest kezdőként, ő nem más, mint Bakonszegi Attila. A 24 éves középhátvéd az előző idény őszi felében Ebesen kergette a bőrt, 12 meccsen lépett pályára, négy sárga lapot gyűjtött be. Télen Hajdúszoboszlóra igazolt, 14 találkozón 1-szer volt eredményes, ott is összekapart magának 4 lapot. Nos, Attila nekünk megbízhatónak tűnt a középső védő pozíciójában, eladott labdájára nem is emlékszem, ráadásul szóban is irányította a védelmet, amit külön plusz pontként jegyezhettünk fel. Nem rendelkezik Thiago Silva-féle technikával, vagy akár gyorsasággal, de egyrészt: ahová kellett, odaért, másrészt, Nyisa vagy Komlósi Ádám sem bírja azt a fajta technikai tudást. Na meg Menyus sem…

A második félidőben pályára lépő Dajka László tavaly a Szparitól kölcsönben a Nyírbátorban játszott, nekünk nem nyerte el túlságosan a tetszésünket, de a vezetőségnek sem, így ő egy tesztmeccs után dicstelenül távozott.

A múltkor megpendítettem, hogy Molnár Tomit nem biztos, hogy a „lazább” sorban kellene kipróbálni, mert valahogy ki kellene deríteni, hogy miként rúghatott 14 gólt az előző bajnokságban a mélynövésű ék. Nos, akárki akármit mond, ez az első felesben nekem továbbra sem volt 4-3-3, mert amíg Lipusz és Kerékgyártó inkább a középpályán vigéckedik, addig semmilyen támogatása nincs az egyszemélyes csatársornak. Molnáron egyébként is látszik, hogy a kétékes rendszert raktározta el zsigereiben (debreceni nevelés…), ahol jobbszélről indulhat, de kell neki balról egy másik, meg beindulóban egy harmadik (legalább). Molnár mindent megtett, hajtott, küzdött, csípett, harapott, de nem tudta megmutatni továbbra sem, miért lehetne ő (az egyik) gólgyárosunk. Helyzetbe gyakorlatilag nem került, én azt mondom, ezt a szerepkört Szabó Viktor sokkal jobban oldotta meg, már csak testfelépítése miatt is. Megint csak azt kell mondanom, hogy a második felesben kellett volna pályára lépnie, de nyilván fogytán a türelem…

Az első félidőben egyébként ma sem hoztunk semmi különöset, mint meddő mezőnyfölényt, ha valakinek úgy tetszik, legyen 4-3-3 a felállás, de nekem inkább 4-5-1 ez, de volt olyan, amikor 3-6-1-é alakultunk. Czető sérüléssel bajlódik, így nem léphetett pályára, Nyisa hasonlóképpen, Komlósi nyaral, így elég ad-hoc jelleggel állt fel a védekező szekció. Miski kezdett a kapuban, nos, őt ne úgy képzeljétek el, mint a képen, amit közöltünk róla, inkább photoshop-oljatok rá egy méretes szakállt! Volt egy jó közbeavatkozása, szerintem jó lesz! A balhátvédként pályára lépő Illés Gabi immár másodszor győzött meg (két meccsen), iszonyatosan gyors, példaértékűen szerel, és nagyszerűen olvassa a játékot. Amondó vagyok, hogy időnként meg lehetne próbálni Czető előtt is, mert az látszik, hogy az átlagosnál jóval nagyobb a játékintelligenciája. Bírjuk…

Középhátvédben a már említett Bakonszegi kezdett, na meg Menyhért, isten bocsássa meg nekem, de én ezt a párost stabilabbnak éreztem, mint bármely párosítást az előző idényben. Nagy Peti most is végigjátszotta a meccset, az első felesben jobb-, a másodikban balbunkóként, a 45. perc után többet mutatott (de büntetőt nem szabad hibázni, mert az full amatőr dolog…). Kokó és Zimányi szűrte a támadásokat javarészt (bár a Kokó-Zima-Irhás középső középpályásokból nem nagyon lehetett tudni, éppen ki mit játszik), tették a dolgukat, igazából semmi különös. Kerék nem volt túl hatékony a jobb szélen, a múltkori jobb-bunkó sokkal jobban állt neki. Molnárt már elmeséltem…

Lipusz volt a balszélső az első félidőben is, de gyakorlatilag minősíthetetlenül futballozott, a második felesre viszont magához tért, mégpedig mi az hogy… Még az első feles végén kapust cseréltünk (Szabó Ádám váltotta az újonnan igazolt ex-ceglédi portást), a másodikban viszont ez volt a felállás:

Szabó Á.(Nótás) – Nagy P., Bakonszegi, Dajka, Szemere – Illés R., Irhás – Kovács Sz., Lipusz – Dávid, Bene.

Ha az első félidő felállására azt mondjuk, hogy 4-3-3, akkor erre bátran lehet mondani, hogy 4-2-4, mert gyakorlatilag ugyanaz a szisztéma, csak két klasszikus csatárral. A még nem említettek közül Szemere sokkal jobban tetszett, mint szerdán, határozott volt, hozta azt, amit egy jobb-bunkónak hoznia kell. Illés Ricsi az Illés Ricsi. Mármint már nem az az Illés Ricsi, amelyiket tavaly ősszel láttuk, hanem annak az update-verziója. Ami ezerszer jobb, mint az original version. Nagyon kell a középpályára! Lipusz volt a második félidő hőse (amikor már szinte lekiabáltuk volna a pályáról): előbb adott egy gólpasszt Benének, aztán rúgott egy hatalmas dugót a jobb felsőbe. De mintha úgy rémlene, hogy Dávid Zoli fejesgóljánál is ő adta be a zsugát, ha nem, őszinte sorry…

A Dávid-Bene kettős egyszerűen jó együtt. Jó. Nem parádés, nem eszméletlen. Jó. Mind a ketten gólt szereztek, tudom (NEM bízok benne, tudom…) hogy ha úgy alakulna akár ketten is megoldanák a csatárfeladatokat, de nekünk még szükségünk van egy klasszikus ékre, és ezt a vezetőség is tudja (hál’ istennek).

Habár úgy volt, hogy Koleszár György mester a meccs után eldönti, hogy ki marad, ki nem, még mindig képlékeny a dolog. Többen sérüléssel bajlódnak (Szabó Ádám, Horváth Bence), akiket pedig jó lett volna egy ilyen csoport-kiegyenlítő meccsen látni, de sebaj: kedden a Diósgyőr U21-esei ellen hátha már többen leszünk. A keretben és a lelátón is…

Ja: Olasz Jani most Rákosmentén próbálkozik... Ide most (már) nem férne be...

Hajrá Barcika!