A nap, amikor semmi nem jön össze...
Biztos voltál már Te is úgy, hogy olyan napra ébredtél, amikor úgy érezted: minden összeesküdött ellened. A szomszéd reggeli "bemelegítő" fúrása ébresztett fel, sót tettél a kávédba cukor helyett, munkába menet lefulladt alattad a kocsi, az esernyőd meg pont a legnagyobb zivatar idején kellett már megint otthon hagynod. Nagyjából ilyen nap volt a tegnapi a barcikai labdarúgók életében.
Már korábban is többször megjegyeztem az ősz, és most a tavasz során is, hogy olyan, mintha a Jóisten sem akarná, hogy bentmaradjunk, pech pech hátán, hol a bíró üldöz minket érthetetlen ítéleteivel, hol magunkat verjük meg egy nyerhető meccsen. Ez a tegnapi nem ilyen volt. Aki látta a meccset, nem csak nézte, be tudja látni, hogy - a "megszokottól" eltérően - ezúttal szavunk sem lehet a játékvezetőre, és a Nyíregyháza ilyen mértékű helyzetkihasználását nem tudtuk kompenzálni.
Az első 10 percben kapott 2 gól sajnos megpecsételte a meccs sorsát. Lehet mondani, hogy az első gól előtt ki kellett volna lépni a kiváló formában futballozó Bajzátra, hogy a másodiknál Ádám jobban is kiszámíthatta volna a hosszan repülő labda ívét, vagy hogy Póser Dani kijöhetett volna határozottabban is. A hiba azonban benne van a játékban. Nem született még olyan gól a történelemben, amikor ne valamilyen egyéni, vagy csapathiba miatt haladna át a labda a gólvonalon, elég egyszerű törvényszerűség ez.
Amit a második félidőben bemutattunk védekezés címén, inkább az volt a katasztrofális. Komlósi és Fótyik is kivált a játékból - megjegyzem, nem életük meccsét játszották, amíg pályán voltak - a fennmaradók pedig hozzásegítették a szabolcsiakat a nagy arányú győzelemhez. 3 embert mindenképpen ki kell emelni a csapatból, mert ők voltak azok, akik a rengeteg hiba mellett is jó teljesítményt nyújtottak. Az egyik Póser Dani, aki szerintem - a már említett második gólos "kirepülés" ellenére - nagyon jó formát mutatott, többször is ziccerben mentett, nem érződött rajta a megilletődöttség, úgy gondolom, tudott élni a lehetőséggel. A másik Vólent Roli, aki megint rengetegszer került helyzetbe (ez is teljesítmény, higgyétek el), igaz, rendre el is hibázta azokat, és még 11-esből sem sikerült a góllövés. A harmadik pedig, Privigyei Ádám. Azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom, Ádám tegnap játszotta legjobb meccsét kék-sárgában, a Nyíregy be is látta, hogy nem nagyon érdemes a bal oldalon próbálkozniuk, érezték, hogy a jobb szélen van igazi sanszuk, éltek is vele. Ádám a támadásokból is aktívan kivette a részét - ugye, a meccs előtti interjúban éppen azt fejtegette, hogy ebben van hova fejlődnie - erős támogatást kapott Nagy Krisztián, más kérdés, hogy túl sokszor nem tudott ebből előnyt kovácsolni kispesti kölcsönjátékosunk.
A bal szél védekezése viszont borzasztóan gyenge volt, Horváth Szabiból többször is bohócot csinált az éppen arra járó, ráadásul Bogátit sem tudta eléggé segíteni a támadásokban. A balra tolódó Fótyik is benne van a bal oldali védekezési problémákban, földön többször megverték, kevés jó keresztezése volt, ráadásul a piros-kékek okosan a földön tartották a labdát, így a megszokott légvédelmi munkájából is kevesebbet tudott bemutatni. Tavasszal egyelőre nem az ősszel magasan kiemelkedő Fótyik Dominiket látjuk. Egyre többet jön előre, de ha labdát veszít, üres marad mögötte a terület. Öröm látni, hogy van már, aki elvégezze a kapu-közeli szabadrúgásokat (mert Dominik és Bogáti kísérlete is biztató volt), de Dominik feladata elsősorban a stabil védőmunka, még akkor is, ha megértem, hogy megunja néha a középpálya tötyörgését. Azt hiszem, fejvédős (és nem arcvédős, kedves Menczer Tamás) barátunkat kicsit megzavarta a télen körülötte kialakult felhajtás, nem jó ez a pörgés egy ilyen szerény, visszafogott srác körül. Túl sokat próbál magára vállalni, és ez negatívan hat ki a teljesítményére. Kérjük vissza az őszi Fótyikot!
A középpálya azt hozta, amit szokott: nem túl sok mindent. Valami baj van ezzel a szerkezettel, már a múltkor is mondtam. Nyilván kicsit a kényszer is szülte ezt a hadrendet, Tátrait és Kokót is nélkülöznünk kellett, de a taktika nyilvánvaló volt: széleken megbontani a Nyíregyházát. A két gyors ember jó is lett volna erre a szélen, de sem Bogáti, sem Nagy Krisztián nem mutatott be olyan teljesítményt, amire igazán büszkének kellene lenniük. A kis Kipu szűrőben szerepeltetése nem volt tévedés, más kérdés, hogy ha már Kiprichnek kellene szerveznie a támadásokat, ott már nagy a baj.
De mit is tud ez a középpályás alakzat, amit már többször "megcsodáltunk" tavasszal? Mert hogy irányító típusú játékos nem volt fent a pályán a tegnapi meccsen, az hótziher. Az eddigi meccseken Jeremiás jobb oldalról befelé húzódva húzta az ellenfél védekező játékosait középre, ezzel csinálva a helyet a jobbra kihúzódó Vólentnek, most azonban egy klasszikus futó játszott a jobb szélen, akinek ki kellett volna pörgetni a labdákat. Nem volt, aki ezt elvégezze. A bal oldalon Davidnak feltűnően sokat kell (nem csak tegnap) visszajönnie labdáért, ezzel elől túlságosan hagyjuk betömörülni a védelmet, aminek szorításában Vólent egyedül kevés. Nincsen igazi mozgatója, irányítója a csapatnak, és ez meglátszik a támadások felépítésén is, jóformán akkor kerülnek helyzetbe a csatáraink, ha megcsinálják maguknak. Megnéztem volna ezt a két csatárt, ha egy jó formában lévő Ngalle osztja a labdákat, de mindegy, elment, ráadásul túl jó formában sem volt az ősszel. Kellene egy igazi fazonszabász a középpályára, más kérdés, hogy Jeremiáson kívül nincs ilyen a keretben, és ő sem azon a poszton játszik. A tavaly nyáron, felkészülési meccseken ebben a szerepkörben nagy labdákat osztó Messit lehet(ett volna)ne elképzelni még itt, de ő már gondolatban messzi jár. Úgy tűnik, a francia másodosztályba igazolhat a nyáron (köszi, Kristóf!), kicsit derogál már neki a fingszagú komolytalan magyar második vonal. Szűrőben sem tesszük a dolgunkat, mert a középpályán átrohannak az ellenfelek. Hol van Maicon, most őszintén? Ő is partvonalon kívülre került? Mert akkor Kiprich ott fog ragadni egy darabig (Kokó felépüléséig) a középpályán.
A tegnapi nap tanulságát már az első tavaszi meccs után levontam (vissza lehet nézni): nem tudunk kontrázni. Bár a terv tegnapra ez volt (mondom, kényszer is szülte), nem ment. A kontra alapszabálya, hogy a megszerzett labdát pontos szélsőindításokkal minél gyorsabban az ellenfél kapuja elé kell vinni. Ehhez nekünk megvolt a két gyors szélsőnk, a labda meg sehol. Ki fogja hosszú, pontos passzokkal indítani ezeket a "tűzgolyókat"? Kiprich Dani? Kokó? Balu? A két csatárunk hiába húzódik ki szélre, nem túl gyorsak, ők a pozíciójátékban jók, és abban, hogy kicsikarják a gólhelyzetet. Nem alkalmasak rá, hogy egyszerre középpályást és befejezőt is játszanak, hiába is várjuk. Nem is kellene ezt elvárni tőlük. Egy csatárt ki kell szolgálni, neki meg az a feladata, hogy ezt köszönje szépen, és fejezze be az akciókat. Majd ha azt látjuk, hogy Vólent vagy David forintos labdákkal van "megszórva", és kihagyják a mások által felépített ziccereket, lehet őket szidni. Addig nem érdemes.
A középpályára kell valaki, aki összefogja a támadásokat. Ennyire gyengén nem játszhat még egyszer a védelmünk, ne biztosítsuk túl! Lehet, hogy most kell meglépni a 3-5-2-t, egy gyémántalakzatot, mondjuk így: Kiprich(Privigyei),Komlósi,Fótyik-Nagy,Kovács(Kiprich),Fehér(Maicon),Tátrai(Bogáti)-Jeremiás-David,Vólent. De leginkább így: Kiprich(Privigyei),Komlósi,Fótyik-Nagy,Kovács(Kiprich),Fehér (Maicon),Tátrai(Bogáti)- David-Vólent,Salvador. Igen, nem tévedés, David irányítana. A spanyol szereti is ezt a szerepkört, és potenciál is van benne. Nem tudom, van-e bátorság átalakítani a hadrendet, amikor lassan a véghajrá közeledik, de félő, kevés lesz ez így. A háromvédős szisztémától nem kell megijedni, középpályáról Fehér, Kovács, Maicon, vagy ha úgy kell, Kiprich is be tud húzódni a védősorba, de ha nem alakítjuk ki a támadásokat, a csatároknak azzal megy el az ereje, hogy helyzetbe kerüljenek.
Salvador nem 10 perces játékos. "Öreg járgány szívatóval indul". Kell egy kis idő neki, amíg bemelegszik, 10 percre felesleges behozni, pláne 0-4-nél.
Úgy érzem, a játékosok azon terv alapján teszik a dolgukat, amit itt lefektettünk nekik. Cegléden 1 pont, Nyíregyházán nulla. Ezek szerint most megverjük a Csabát. Viccet félretéve, alighanem a szezon legfontosabb meccse előtt állunk. Lélektanilag nagyon fontos lenne a győzelem, hogy mindenki (csapat és szurkoló egyaránt) elhiggye: ez a csapat alkalmas az egycsoportos NB 2-es tagságra. Persze, jön még a Szeged és az Orosháza is, ezek mind hat pontos meccsek, de a gesztenye kikaparásának első lehetősége jövő szombaton jön el. Nagyon kérek minden barcikai szimpatizánst, hogy ne vegye el a kedveteket ez a meglehetősen frusztráló eredmény! Habár az évkönyvekbe nem kerül be, de nem vallottunk szégyent a Szpari otthonában (ezt még a meglehetősen fogalmatlan Menczer Tamás - kirúgásnál les...pffff...- is kiemelte), igaz, ezért sem adtak egyetlen megveszekedett pontocskát sem. Pedig mit nem adtunk volna érte! Mindegy. Az emberi agy egyik legjobb tulajdonsága, hogy az emlékezet szelektív: a rossz dolgokat igyekszik gyorsan törölni. Ha most feladjuk, meg is érdemeljük a sorsunkat. De kérek mindenkit: ne tegye! Legyünk minél többen a Petében szombaton, és buzdítsuk csapatunkat! A javítás lehetősége náluk van, higgyünk, bízzunk bennük!