Jelentés mák-földről...

Tisztelt Asszonyom!

Kegyed már 2012. őszén sem halmozott el figyelmével, és kegyeire nem tartott méltónak. Minden erőmmel igyekeztem, hogy kivívjam szeretetét, de ez magának kevés volt. Tavaszra sikerült megváltoznom, úgy érzem, sokat erősödtem, és sokkal motiváltabb lettem, de úgy érzem, magának ez még mindig kevés, és nem engedi, hogy megvalósítsam szándékaimat. De mondja, miért? Miért másokat halmoz el éltető pillantásával, miért mások arcát simogatja finom kezeivel? Miért nem vagyok méltó a szeretetére?

Asszonyom, kegyed a tegnapi nap ismét csúfosan megalázott, és úgy érzem, érdemtelenül tüntette ki azt a másikat figyelmével. De nem adom fel. Hiszem, hogy ha töretlenül kitartok, és ugyanilyen szellemben, alázattal viseltetek célom érdekében, egyszer rám mosolyog, és engem is kegyeibe fogad. Talán már a jövő héten...

Ebben bízva, maradok tisztelettel, méltóságos Fortuna Istennő,

a KBSC.

Kazincbarcika, 2013. április 1.

Szóval, a szerencse tegnap hihetetlen módon pártolt el tőlünk, és segítette a matyókat. Ha a pályán látottakat nézem, azt is mondhatnánk, hogy működött az "Erdei-effektus", a jobbik hagyta el vesztesen a pályát. Ja, hogy a pillanatnyilag táblázatot vezető otthonában játszottunk? Oda se neki. Ez nem látszott a pályán, és ennek nem sok köze van a kiállításhoz, mert 11 ember ellen is megbillent a pálya, és a Kövesd csak szórványos kontrákat tudott bemutatni. A talaj persze irreális volt, meg minden, a labda hol felgyorsult a vizes füvön, hol elakadt egy-egy mocsárban, a lényeg az volt, hogy még csak véletlenül sem akkor akadt el, amikor kellett volna, viszont legalább felgyorsult, ha éppen nem arra volt szükség.

A magam részéről abszolút elégedett vagyok a csapattal, sőt, büszke vagyok rájuk. Amelyik együttes így képes HARCOLNI, és otthonában focizza le a trónkövetelőt, az megérdemelne egy kis szerencsét, és pláne megérdemelné a bentmaradást. Ok-ok, a második feles nagy részében emberelőnyben játszottunk, de aki látta, tudja, hogy rengeteg helyzetet dolgoztunk ki, de a befejezésekhez mindig hiányzott egy nüansznyi.

Az első racionális gondolat, hogy: nekünk nem Kövesden kell nyerni. Ha nem láttuk volna ezt a meccset, könnyebb lenne beletörődni a vereségbe. Tudtuk, hogy nem fogjuk az összes meccsünket megnyerni, hogy ezeknek a fiúknak még össze kell szokniuk, hiszen a tegnapi kezdőben is 5 télen érkezett játékos tette a dolgát. Nem is akárhogy.

Szabó Ádámnak túl sok dolga nem akadt, a gólokról nem tehetett, kicsit féltem, hogy megfázik vizes szerelésében. Kiprich Dani újfent igazolta, hogy jó helyen van nálunk, az az őserő, ami benne van, ritkán látható magyar pályákon. Ahogy mondta is: egyszerűen nem tud veszíteni. Rombol, ordít, vagy - ahogy tegnap lecserélése után - toporzékol, mint egy durcás kisfiú, aki nem kapta meg a vágyott játékot. Komlósi Ádám a végéig brutális erővel torpedózta meg a kövesdi akciókat, a végén viszont kicsit elvesztette a fejét, kár érte. Bár ilyen kakaskodásból, pozícióharcból több is akad egy mérkőzésen, ha azonban ütésnek vette a látásában egyébként genetikailag is erősen korlátozott némethádám, ki lehetett szórni. Az más kérdés, hogy ha a sípos erre élvez el meccs után az öltözőben, akkor kicsit aberrált a gyerek.

Dominik játéka nekem tegnap tetszett leginkább a tavaszi meccsek közül, azt hozta, amit szokott: ütközött, megpróbálta elosztani a megszerzett labdát, és még jó, hogy a héten a Szolnok jön, szombaton is bemutathatja, milyen az igazi légiparádé, amúgy Fótyik-módra. A nálunk tökéletesen indiszponált George góljánál viszont szerintem eloszthatják a felelősséget Horváth Szabival, azt, hogy szélsőhátvédünk merre is lézengett, amikor a bal oldalon egyébként is 2 emberrel támadtunk akkorra, nem tudom. Mindenesetre Szabi is igyekezett nagy vehemenciával megállítani az ellent, szerintem George egy kicsit sok volt neki, de azért nem játszott rosszul.

Kokó amellett, hogy gólt szerzett, Baluval együtt jól szűrte a próbálkozó kövesdi támadásokat, sallangmentesen, mindenfajta látványos elem nélkül hozták, ami ezen a poszton kötelező: megbízhatóak voltak. Egy pici pluszt hiányolok még a játékukból, amivel meglepetést okoznának, nekünk és az ellenfélnek is. Jeremiás Gergő amíg pályán volt, küzdött, hajtott, de nem nagyon ízlett neki a vizes talaj, nem jöttek ki annyira jó indításai, cselei. Fogalmam sincs, miért neki kellett rúgnia a 11-est, hogy ő volt-e kijelölve, vagy csak bizonyítani akart volt csapata ellen, nem tudom. Mindenesetre arra bízni a büntetőt, akit valószínűleg a legjobban ismer az ellenfél kapusa, meglehetős oktalanság. És akkor még finom voltam...

Tátrai igazán a második félidőre javult fel, és tőle ezt is várjuk: agresszív labdaszerzés után le az alapvonalig, és egy jó beadás. Persze, főleg ilyen talajon, ennek vannak gátjai, de van olyan technikai tudása balszélsőnknek, hogy ha kell, gyors elhatározással a kapuig is tudja vezetni a labdát. Ez tegnap - sajnos - nem sikerült.

Vólent nagyot küzdött a meglepően jól muzsikáló kövesdi belső védőkkel, szerintem kicsit túlzottan ritkán mozgott el, rábízta a szélső elmozgásokat a szélsőkre, és ritkán játszotta meg jól a felívelt labdákat. Játékának inkább a küzdőjellege bontakozott ki erősebben, mint a labdát okosan megtartó, technikás része.

Szándékosan hagytam utoljára David-ot, aki szenzációsan futballozott. Ha belőle kettő van tegnap elől, könnyebb dolgunk lett volna, de azt mégsem várhattuk el tőle, hogy saját beadására jól érkezzen a kapu előtt. A második félidőben inkább balszélsőként jeleskedett, és csinált több olyan cselsorozatot, hogy a kövesdi védők a matyó-vurstli körhintájában érezhették magukat, más kérdés, hogy úgy tűnt, amikor lőni kellett volna, passzolni akart, amikor viszont egy bepasszal sakk-matt helyzetet teremthetett volna, kapura tette a bogyót. Ennek ellenére nagy értéke csapatunknak, technikai tudása pedig kiemelkedő.

A cserék az én ízlésemnek egy kicsit későn jöttek, ráadásul nem gondolom, hogy egy ilyen éles szituációban kellett volna Benőt a mély vízbe dobni, nem véletlen, hogy Nagy Krisz ősszel több gólt lőtt a Honvédban, mint nálunk bárki, én rá szavaztam volna a jobb szélen. Salvador sem kapott túl sok játékpercet, neki egy kicsit több kell ahhoz, hogy felvegye a ritmust, az üzemi hőfokot.

némethádám és látássérült lengető cimborája már az elején igyekezett elvenni a kedvünket a meccstől (javaslom, kicsit frissítse fel tudását a szabálykönyv "a les megítélése" alcímen papírra vetett anyagából), dícséretes, hogy nem hagytuk. Valljuk be őszintén, nem lesz a kedvencünk a hátrányból való küzdés, mert a tegnapi kezdőben kevés az igazán gyors játékos. A gyors játékosiank általában a padon ülnek (Horváth Bence, Nagy Krisz, Bogáti Peti), de sem Jeremiást, sem Tátrait, de még Vólentet és Davidot sem a gyorsasága jellemez elsősorban. Kicsit lassan érünk fel, amit azzal lehet kompenzálni, hogy iszonyat agresszíven le kell támadni az ellenfelet már a saját térfelükön, ezzel meg lehet spórolni a felesleges hátraszaladgálást, és többen maradhatunk a támadó harmadban.

Egy vesztes meccs után az ember ne legyen elégedett. Az eredménnyel nem is vagyunk, a mutatott játékkal annál inkább. Közlöm veletek, hogy bárki bármit mond, van csapatunk, és ezzel a mentalitással és játéerővel bent kell, hogy maradjunk. Ne hagyjuk kiénekelni a sajtot a szánkból a Szolnok ellen sem, akik most rém büszkék, hogy le tudták győzni a jelentősen túlértékelt Vasast, és gondolom, győzelmi szándékkal érkeznek városunkba. Hiszek benne, hogy csattanós választ fogunk adni a Tisza-partiaknak, mert a Pete Andrásban tavasszal csak egyetlen csapat hagyhatja el győztesen a pályát. A hazai.

A klub összes alkalmazottjának és szurkolójának áldott húsvéti ünnepeket kívánunk!

Hajrá Barcika!