Pályára, gladiátorok!!!

Biztosan nem tévedek, ha azt mondom, a tavasz leginkább várt összecsapását rendezik meg holnap a Pete Stadionban. Mármint számunkra, Vegyész-szurkolók számára, mert igaz, hogy múlt héten el classico, vasárnap Fradi-Újpest, majd MU-Chelsea az FA-ben, de nekünk a Vegyész-Putnok mindenekelőtt. Szándékosan nem fogom leírni, hogy rangadó, mert - hogy finoman fogalmazzak - nem vagyunk egy kategória. Na nem most, hanem a múltra visszatekintve. Ha 1990-ig tekintünk vissza (ne menjünk olyan messzire, igaz, mi már túl voltunk ekkor egy nb1-ért vívott osztályozón), a következőt látjuk:

A Putnok 1990-től 2002-ig a Megye I-ben vitézkedett (helyezései sorrendben: 13., 11., 13., 10., 10., 11., 7., 7., 10., 4., 4., 1.), majd 2003-ban megnyerték az NB3 Tisza-csoportját, és felkerültek az NB2-be. Itt a 10. helyen végeztek (mi 6.-ak voltunk), a következő évben 9.-ek voltak (mi 5.-ek). 2005-től 2012-ig jött a Mátra-csoportos tagság (6., 2., 3., 8., 3., 5., 1.), és hipp-hopp, felkerültek a másodosztályba.

1990-től nézve a Vegyész 2000-ig az NB2-ben szerepelt (5., 11., 6., 13., 3., 13., 11., 6., 5., 11.), majd két év Mátra-csoportos kitérő (8., 2.), és vissza a másodosztályba. Azóta (2002) mi itt vagyunk (3., 6., 5., 8., 12., 7., 5., 12., 11., 13.), és várjuk, hogy újra bajnoki meccsen fogadhassuk holnapi ellenfelünket. Ha hozzávesszük, hogy a 90/91-es szezonban elődöntőt játszottunk a Magyar Kupában, talán megértitek, hogy miért nem nevezem ezt jó szívvel rangadónak.

A múlt eredményei mellett a "rangadó" kifejezés a jelenleg tabellán elfoglalt helyezés miatt sem igazán helytálló (hacsak nem a "kiesési rangadó" összefüggésben használjuk a szót). A Putnok a 12. helyen áll jelenleg, 5-ször győztek, 4-szer remiztek, 7-szer pedig lezakóztak, gólkülönbségük 26-30. Mi jelenleg a 14. helyen állunk, (5 győzelem, 2 döntetlen, 8 vereség), de ne felejtsük el, hogy a Vác elleni meccsel még adósunk az MLSZ, az valószínűleg 3 pont és 3-0, ezzel fent lennénk a 11. helyen. Az osztályozós hely tehát mindössze 2 pontra van tőlünk, és ha azt vesszük, hogy a Vác valószínűleg egy alibi-csapattal fejezi be a bajnokságot, még nagyobb a sansz. (Mellékesen teszem hozzá, hogy a mi játék nélküli 3-0-ánk lehet, hogy semmi sem lesz, ha a többi csapat 6-8-at ver a full amatőr váci alakulatnak).

Putnokon biztosan egész héten lázasan dolgoztak a pékek, hogy az extra bevételt győzelmi pénzként fel lehessen dobni a gömöri alakulatnak. Ahogy azt már Putnokon is láthattuk a nyár végén, az itt pallérozódott volt Vegyész-játékosok (akik, mint megtudtuk a nagytudású putnoki szurkolóktól egy hazainkon: tőzsgyökeres putnokiak...pfff...) kettőzött erővel veszik fel a harcot volt csapatuk ellen.

Ősszel 3-2-re nyertünk Putnokon (gól: Luis, Kovács P., Tátrai, ill. Crisan, Odrobéna), erős bírói ellenszélben, egy pattanásig feszült mérkőzésen. Ha akkor ez így ment, nem látom be, most egy elvileg erősebb kerettel, miért ne menne. Pláne, ha Erdős spori is korrekten vezet. A sípos egyébként 3 NB1-es meccsen, 2 Magyar Kupa-derbin, valamint összesen (Keleti+Nyugati csoport) 6 NB2-es bajnokin fújt ősszel, és nem kevés lapot osztott ki. Az NB1-ben például a 3 meccsen 15 sárga és 2 piros a "teljesítménye", az NB2-ben a 6 találkozón viszont kiosztott 31 sárgát és 2 pirosat!!! Különösen utálja - a jelek szerint - ha Keletre kell jönnie, mert a 4 meccsen 23 sárga (!!!) volt a "termés", és a 2 "egyből piros" is a Dunától keletre került felmutatásra. Ő vezette az Újpest elleni kupameccsünket, a Putnoknak pedig a Vác elleni hazain fújt az ősszel.

A Putnok a múlt héten a Vasas ellen botlott, hiszen hiába álltak fel 0-2-ről, Szilágyi a végén eldöntötte a 3 pont sorsát az angyalföldiek javára. Egybehangzó beszámolók szerint holnapi ellenfelünk masszív csapatnak tűnik, főként a középpályán, de a széleken komoly esélyünk van. Na meg, a putnokiak bővelkednek a "sztárkapusokban", hiszen a "bombaigazolás" Efendic mellett Botló is bevethető, ami minden barcikai hozzáértő szívét nagy-nagy örömmel tölti el. A Gorazde-től igazolt bosnyák kapus a múlt héten enyhén szólva sem volt a megbízhatóság szobra, ha esetleg Botló úr lép a helyére, talán újra láthatunk pár emlékezetes zakót tőle, ahogy azt nálunk megszokhattuk. A védelemben Kovács Roland (a továbbiakban is: meccs/gól: 15/0) mellett 3 olyan spíler tűnt fel, akiket még nem állt módunkban köszönteni ezen hasábokon, a jobbhátvéd, román-magyar, kettős állampolgár Kelemen, akit a román harmadik ligás Seso Campia Turzii csapatától (van-e, ki e nevet nem ismeri?) sikerült leigazolni, a középhátvéd, színromán Morar, aki ugyanazon liga Ariesul Turda nevű egyletéből jött, és a spanyol Mayor, akit csak a jóisten tudja, honnan szalajtottak. Érdekes, hogy Polényi nem fért be a kezdőbe, de még a padon sem ült, lehet, sérült volt. Ha felépül, szerintem ellenünk kezdő lesz, gondolom, törleszteni szeretne, amiért nem kellett, igaz, az árán akár a Luis-Renan-Ngalle tengely is maradhatott volna... Középpályán a Kerékgyártó (8/1)-Zabos (12/0)-Crisan (15/3)-Monyók (14/4) négyes kezdett, közülük Kerékgyártó Tomit állítólag elfelejthetjük sérülés miatt, a helyén játszhat például az Újpest második csapatától igazolt Üveges is, lehidalni tőle sem fogunk. A románra és Monyókra jó lesz figyelni. Elek Bence (14/3) és az Egerből igazolt Pavlov (10/1) kezdett elől, a szerb rúgott is 2 gólt első putnoki bajnokiján, remélem, hamar elvesszük a kedvét a fickándozástól. Pályára lépett még Luptak (12/3), Bene Attis (11/0) és Stanciu is (új igazolás a - meglepetésre román harmadosztályú - CS Afumatitól, balszélső), inkább kevesebb, mint több sikerrel.

Túlzottan nem gondolnám, hogy nagy átalakítás lesz a kezdőben, majd meglátjuk.

Mi egyelőre majdnem sötétben tapogatózunk, hiszen a felkészülési meccsek eredményein kívül sok kézzelfogható információ nincs a kezünkben. Mi láttuk a csapatot a Várda ellen, viszonylag kombinatív támadásokat vezettünk, és az bizton állítható, hogy jobb a keret, mint ősszel volt, kérdés, ez mire lesz elég. Nem tudom, Nagy Misi vagy Krisztián, vagy bármelyik név a naptárban felépült-e, ettől függ a jobb szellő, de az én kezdőm a következőképp nézne ki: Szabó-Kiprich,Komlósi,Fótyik,Horváth-Nagy(Halgas),Maicon (Fehér),Kovács,Tátrai-Vólent,David. Azt is megmondom, miért. A védelemben nem hiszem, hogy sok kérdés van, Nyisa lehet alternatíva Ádám helyett, de biztosat csak Gregory House tudna mondani az állapotáról. Szalát ecseteljem? Nem? Köszi... Nagyot már említettem, ha Halgas játszik, helyére jöhet Benő frissen. Középen erőltetném most a barcikai játékosokat, mert bennük jóval több a pluszmotiváció, remélem emlékszik még Kokó és Balu arra, mennyire köcsögök sportszerűtlenek voltak a putnoki hírforrások velük szemben a télen. Messi padozik, ha kell, jön, ahogy Jeremiás és Bogáti is akár. Elől kell Vólent előkészítő játéka, és rutinja, David megmutathatja az első bajnokin, mit tud, Salva meg jöhet a padról, ha muszáj. Persze, lehetnek más elképzelések is, nekem ez jutott eszembe. Majd Ti megcáfoltok...

Azt mondtam korábban, hogy a tavasz leginkább várt meccse következik. Ha nem is rangadó, de igazi presztízsmeccs, ráadásul roppant fontos pontok dőlnek el szombaton a Petében. Ha veszítünk, előnyt adunk a Putnoknak és a többi vetélytársnak (akik a múlt héten nem mondható éppen, hogy elemükben voltak), ha nyerünk, az orrunk hegye ott van az osztályozós helyezéseken. Köztes út nincsen. Nem jó az iksz. Remélem, van a csapat mellett egy igazi "mezei" pszichológus, aki el tudja mondani a nem barcikai "származású" játékosoknak is, hogy milyen fontos ez a meccs. A bajnokság szempontjából, és nekünk, barcikaiaknak is.

Volt egy korosodó juhász, aki nagyot álmodott. A rendszerváltás forgatagában nagy vagyonra tett szert, és elhatározta, hogy a semmiből csapatot épít, és stadiont húz fel az akasztói pusztában. Mindenféle előzmény és futball-történelem nélkül. Kicsit nekem erre a Stadler-sztorira hajaz a Putnok története. Lehet nagyot álmodni, és lehet vágyakozni a végtelen felé. Aztán az adóbevallásunkban véletlenül azt szerepeltetjük, hogy pénzzé tettük "Az utolsó vacsora" című Leonardo-festményt, aminek hatására a milánói Santa Maria delle Grazie kolostor lelkészei a szívükhöz kapva ellenőrzik, a helyén van-e a remekmű. Persze, kiderül, hogy igen. Akkor meg minden odalesz... Ha kell, ha nem, ennek a meccsnek politikai íve is van. Ne törődjünk ezzel! Mi nem vagyunk a pályán és a lelátón sem jobb- vagy baloldaliak. Mi barcikaiak vagyunk. Sárgában és kékben.

Apró gyerekként megfogta édesapám a kezemet, és azt mondta: megyünk a stadionba. Iszonyat erős csapatunk volt akkor (1981-ben járunk), a tavaszi szezon végére megnyertük a másodosztály küzdelmeit, és az osztályozón maradtunk alul az MTK-val szemben. Sosem felejtem el, hogy a korszak nagy spílerével, Kálmán Vilivel, édesapámmal való ismeretségük okán, kezet rázhattam. Ez olyan élmény volt akkor, mint ha egy fiatal ma kezet rázhatna Lionel Messivel. Valahonnan került nekem egy 13-as számú edzőmez is, a mellén a BVK felirattal, nagyon büszke voltam, és abban rugdaltam a bőrt a dühöngőben kora reggeltől sötétedésig.

Azóta eltelt pár év, megváltozott a világ, megváltozott a futball, megváltozott minden. De egy valami egy igazi szurkoló lelkében nem változik. A téli átigazolási szezonban figyeli, bújja a híreket, ki megy, ki jön, miért adták el ezt, minek hozták ide azt a falábút?! Ki fog itt gólt rúgni? XY-t miért nem küldték már el az Ivánka 2-be? Számolja a napokat, vágja a centit, hogy elmondhassa: már csak egyet kell aludni, és végre: irány a stadion! Aláöltözés, hideg ellen feleske, ráadásnak egy-két sör a várható összeállítás megbeszélése közben a cimborákkal, szotyi a zsebben, esernyő a kézben, ami amellett, hogy az égi áldástól véd, kiváló ütő- és szúrószerszám, szükség esetén. Zsong a feje: "Nyerünk, érzem. Mikor, ha ma nem? De lehet, hogy kikapunk. Akkor mi lesz? Nem jó itthon az iksz." Kisétál a stadionig, megveszi a folyamatosan dráguló jegyet, köpi a szotyolát, hallgatja az összeállításokat (ellenfél: "kik ezek a senkiháziak?" hazai: "ezzel a kezdővel vajon mi a terve ennek a hozzá nem értőnek?"), és magában fennhangon énekelgeti Zakóval együtt: "Hajrá Vegyész...". A meccsen őmaga is sárga-kék mezt húz, és ha a kapu előtt találja magát, apró biccentéssel célba veszi a felsőt, ha az ellenfél szabálytalankodik, hangosan hurrog, és oda küldi a bírót, ahonnan saját maga is érkezett, csak éppen egy másik nőnemű jóvoltából. Ha tetszett a játék és az eredmény, megígéri, hogy jövő héten Ceglédre is megy (persze, nem), ha nem, megfogadja, hogy "soha többet, amíg ezek itt vannak" (persze, legközelebb is kijön). Évről-évre, évtizedről-évtizedre ugyanaz a sztori. Csak éppen a szereplők változnak. Ha mód van rá, fogja meg mindenki annak a bozontos kiskölyöknek a kezét, és vezesse ki a stadionba. A barcikai labdarúgásnak élnie kell! Mindent bele, srácok!

Hajrá, Barcika!