A kibékíthetetlen, örök ellentét...

2014.04.25 17:04

Nyúlszív és Leo a két örök ellentét. A tűz és a víz, a yin és a yang, a fekete és a fehér – naszóval minden, amit dialektika címszóval jellemezhetnénk. Emellett viszont a legnagyobb barátok. Elsüthetnénk azt a közhelyet itt, hogy „az ellentétek vonzzák egymást”, de ezt hagyjuk meg a rossz kapcsolatban tengődő párocskáknak védekezésként, jóbarátok ők már évtizedek óta, és így vagy úgy, de mindig a saját meggyőződésük, nézőpontjuk szerint kommentálják a dolgokat.

Nyúlszív az örök pesszimista. Tudjátok, akinek mindig félig üres a pohár! Akkor sem elégedett, ha a Putnokot 3-0-ra verjük, mert „Titiben még bennemaradt egy gól”. Leo viszont mindent pozitív szemmel lát, az Eger és a Nyírbátor elleni hazai döntetleneket is sikerként foglalta össze: „nem kaptunk ki még hazai pályán!”.

Ők ketten hetente legalább egyszer összeülnek a khm… nevezzük „kisbüdösnek” szórakozóhelyen, ahol élvezetes eszmecseréket folytatnak. Habár még nem említettem, de cikkünk szempontjából nem elhanyagolható szempont, hogy mind a ketten nagy KBSC-szurkolók, minden meccsen ott vannak, és megvan a véleményük a csapat szereplésével kapcsolatban. Az alábbiakban az ő beszélgetésük lejegyzett dokumentumát olvashatjátok.

- De rég láttam ilyen jól játszani csapatot kék-sárga mezben, mint a fiainkat a Böszörmény ellen – kurjantotta el magát Leo, miközben nagyot hörpintett az asztalán már igen-igen fogyatkozó söritalból.

- Óóó, hát ez csak a Böszi volt, Leo, ne vonjunk le belőle messzemenő következtetéseket. Tavasszal olyanok, mint a sárba szorult Zetor, igyekeznek kimászni, de csak ássák maguk alatt a talajt – válaszolt Nyúlszív, de alig várta már, hogy korsójának tartalmát torkán leerőltesse.

- Miről beszélsz, hülyegyerek? A gyerek volt a táblafordítgató, annyi dolga volt, hogy estére be kellett fáslizni a karját. Igenis jó kis csapat ez a Böszörmény.

- Te úgy láttad? Akkor te, édes öregem, nagyjából szemernyit sem értesz a focihoz. A védelmük egy lyukas garast sem ért – közben nullát formázott hüvelyk- és mutatóujjával – ha az U21-et állítjuk ki, akkor is bibliai csapást mérünk rájuk.

- Tegyük azért hozzá azt is, hogy Molnár Gabika nem is játszott. Ha ő a pályán van, 10 alatt nem ússzák meg.

- Ja. Vagy éppen így volt felszabadult a csapat. Nem volt Molnár, aki állandóan elkérje a labdát, aztán belevezesse az első, vagy legkésőbb a második emberbe. Nekem éppen így tetszett a csapat, mert így pontosan CSAPAT kinézete volt. Nem egy emberre épült a támadásvezetés, mások is meg tudták mutatni magukat. Ne felejtsd el, hogy Illés, Kovács Szilárd és Bence is először volt eredményes az idényben, ez három középpályás. Gabika mellett hol volt eddig lehetőségük rá?

Hosszabb eszmecsere következett még ezután a diktafon tanúsága szerint a Böszi elleni meccsről, de lépjünk tovább!

- Hétvégén jön a Fradi!

- A Fradi kettő.

- Bánom is én, Fradi egy, Fradi kettő, egyre megy… Ütni kell őket. A tizenkettedikek, haver. A tizenkettedikek. Kell ennél jobb ellenfél?

- Ne bízzuk el magunkat!

- Miről beszélsz, ember? A kiesés ellen harcolnak! Tudod mekkora pofáraesés lesz a ződeknek, ha kiesik a tarcsijuk?

- Hát, pont erről beszélek. Hogy nem akarnak kiesni. Láttál már sarokba szorított állatot?

- Viccelsz? Erről nagyanyám macskája tudna mesélni – hatalmas röhögés fogadta Leo replikázását.

- Na, erről van szó! A Fradi tizenkettedik. 6-szor győztek, 7-szer ikszeltek, 11-szer kaptak ki. Döntetlenek számában csak a Böszi, a REAC és a Cigánd előzi még meg őket – „a Nyírbátor is 7-szer ikszelt” – szólt közbe Tuskó, a kocsma bolondja, akit lehurrogtak, de történetesen igaza volt. 32 gólt lőttek, ami a hátsó fertályhoz képest egész becsületes teljesítmény (a 7. Tiszaújváros például csak 30-szor volt képes az ellenfelek hálójába találni), 37 kapott góljuknál viszont csak 4 csapat büszkélkedhet többel („a Böszi is ennyit kapott” – kiabálta Tuskó, de őt lehülyézték azzal, hogy vegye már számításba, hogy a múlt heti hatos előtt ez a mutató hogy nézett ki).

- És akkor mi van, okostojás? Pont 20 góllal kaptak többet, mint mi. A védekezésünk egész szezonban patent, előre meg a múlt héten úgy mentünk, mint a veszedelem, mi baj lehet?

- Mondjuk lepasszolhat a „nagycsapat” (tegyük hozzá – Nyúlszív Fradi drukker volt világéletében) jópár játékost. A CSAPAT (itt nyilván a zöld-fehérek első 11-ére gondolt) pénteken lép pályára – ráadásul otthon – a tökutolsó Kampóvárral, nincs nekünk szükségünk mindenkire.

- Várj, kitalálom! A Cigánd elleni meccsükre gondolsz, amikor Kunsági, Ugrai, Diallo, Ionescu, Hidvégi meg Holman is pályára lépett. Kitaláltam?

- Ki.

- És mi lett az eredmény?

- 0-1.

- Örülök, hogy Te mondtad ki. Szóval ennyit ér a Fradi tarcsi a Fradi tarcsijával…

- Lehet, csak rossz napjuk volt.

- Lehet. Vagy az is lehet, hogy már 11-szer csak éppen „rossz napjuk volt”. Azt hiszed, ha ezek a „sztárok” leutaznak Barcikára, több esélyük van ellenünk, mint egy Rácznak, vagy az Erdei-tesóknak? Nem gondolod, hogy sz..nak ők rá, amúgy becsületesen?

- Lehet. De játékerőben biztosan jobbak, mint a fiatalok. Ráadásul „otthonról” kell másnap indulniuk, nem lesz bennük egy utazás nyűge, mintha - mondjuk - Pécsről jönnének Barcikára a padozók.

- Azért – ha megengeded – én nem sz..ok be ezektől a műmájerektől sem – szólt Leo, aztán nagyot kurjantott a Csapos felé (akinek lesz még szerepe a későbbiekben), miszerint: „lökd már a sört, haver, mi a f..ra vársz?”.

- Akire nagyon kell még figyelni, az a Nagy Dominik.

- Az a csávó, aki hétközben játszott az U19-es válogatottban a törökök ellen?

- Az. Meggyőződésem, hogy a csoport legjobb focistája. Tévedés, hogy nem a felnőtt csapatban kap már most szerepet.

- Menyhért kirúgja a fikát az orrából, haver! Hozz már egy sört Nyuszinak, mester, azt sem tudja már, mit beszél! – szólt Leó, csupán a közvetlen barátai merték Nyuszinak hívni Nyúlszívet, mi meg sem próbálkoznánk vele…

- Csak hogy bebizonyítsam, hogy tudom, miről beszélek, itt van, haver, egy statisztika a Fradi lőtt és kapott góljainak időpontbeli megoszlásáról – jött elő büszkén Nyúlszív a zsebében eddig szemérmesen tartogatott zsírpapírral:

Lőtt:

1.-15. perc:  3 (2)

16.-30. perc: 3 (3)

31.-45. perc: 1 (9)

46.-60. perc: 5  (8)

61.-75. perc: 7 (5)

76.-90. perc: 10 (14)

Kapott:

1.-15. perc: 2 (7)

16.-30. perc: 5 (2)

31.-45. perc: 2(1)

46.-60. perc: 9 (1)

61.-75. perc: 7 (4)

76.-90. perc: 12 (2)

- Na, ez megint egy amolyan hajrabarcika-féle f..ság. Mit vonsz le ebből a számsorból, te kis Mourinho?

- Azt, hogy az első felesben totál impotens támadójátékban a Fradi. A másodikban több, mint háromszorosát rúgták a góljaiknak. Ez nekünk jó, mert mi éppen a másodikban vagyunk jók védekezésben. De az is durva, hogy majdnem háromszor annyi gólt kapnak a második félidőben, mint az első 45 percben. Mondhatnám, hogy ez a tökéletesen nekünk való csapat, de akkor hűtlen lennék a nevemhez.

- Ne aggódj, haver, majd nem árulom el senkinek!

- Beszéltem a Csilus Ádámmal, érdekel?

- Ki a f..z az a Csilus Ádám?  Volt az X-faktorban?

- Na, ebből látszik, mennyire értesz hozzá. 14 meccset játszott ebben a szezonban a halványzöldeknél, 3 gólt lőtt. Szóval érdekel?

- Má’ hogy a nehézségbe ne’!

Nyúlszív ekkor egy i-padet vett elő eddig maga mellett gondosan őrzött tatyójából, és felnyitotta.

- Helló-helló! Neked honnan van ilyen kütyüd, amikor pár hete még a sörödet sem bírtad kifizetni?

- Egyrészt megraktam a magyar-finnt v-ben, másrészt a fideszt egyharmados hendikepben, úgyhogy alapvetően semmi közöd hozzá. Szóval ezt mondta a Csilus Ádám (és i-padjának monitorját barátja felé fordította): „Hétvégén egy szoros meccsre számítok, és nagyon remélem, hogy el tudunk hozni pontot, pontokat. Én végeredményként 1:2-re számítok, A bajnokságban pedig az első 3 szerintem: a Létavértes még fog elveszteni pontokat, így benne van a pakliban, hogy a tabella elejére tudtok lépni, de ahhoz mindenkit meg kell verni, még minket is. 1.KBSC 2. Létavértes 3. Putnok. A kiesők pedig: REAC, Veresegyháza, Eger. Hétvégén találkozunk!”

Mindenki megbabonázva nézte a képernyőt. „A Csilus Ádám azt mondta, hogy mi nyerjük a bajnokságot” – csodálkozott rá Tuskó, aki eddig tökéletes hallgatóságnak tűnt véborkólája mellett. „Az Ádám megmondta, vazze” – erősített rá Leó, aki előtte pedig azt sem tudta, Csilus Ádám egy megélhetési hangceleb vagy a közmunkás-szakszervezet elnökségi tagja. „Ha Ádám, mondja, az úgy is van, annak úgy is kell lennie.”

- Ne cseréljünk szerepet, vazze, ez csak egy vélemény.

- Na de kitől? A Fradi kétszer nyomta le a Putnokot, de a Létát és a Cigándot is bedarálták – szólt az örök optimista Leó.

- Ja. Meg ikszeltek otthon a Veressel, kikaptak a Jászapátitól, a Hatvantól meg 2 meccsen pontot sem tudtak szerezni. De mondom, ne cseréljünk szerepet, Leó! – mondta Nyúlszív és kettőt mutatva az ujjával tudta a Csapos, hogy indíthatja az újabb kört.

- Molnár Gabi visszajön – állította megcáfolhatatlanul Leó.

- Krajnc Balu pedig megállíthatatlan volt a Böszi ellen – hirdette Nyúlszív.

- Róla nyugodtan lemondhatsz, mester. Ebben a szezonban már valószínűleg nem játszik. Megsérült, ugyanis…

- Na ne! Ezt nem hiszem el! Van még más sérült a keretben? Menyhért rendben van?

- Rendben. Úgyhogy én ezt a kezdőt képzelem el (a söralátét hátuljára akkurátusan rajzolgatni kezdte):

- Nyerünk, haver? Mit gondolsz?

- Nyerünk. Ez az egyetlen esélyünk. De már hetek óta. És eddig bírjuk a gyűrődést.

- És a Léta? Azzal mi lesz?

- Nem hiszem el, hogy nem fognak botlani. Telis tele vannak fiatallal. Oké, hogy évek óta együtt játszanak a Debrecen tarcsiban, de ez egy másik szint. Nem mondom, hogy jobb, nem mondom, hogy rosszabb, de: FELNŐTT. A Léta tavaly ősszel is akkor ijedt meg, amikor ezek a meccsei jöttek, a rutinosabb csapatok vertek alájuk egyet, mi meg simán előztünk. Most 3 pont ez előnyük, igaz, nem elég egy meccsnyi kihagyás, kettő kell, de meglehet az bőségesen bőven. A Tárkány nem fogja könnyen adni magát szombaton, a Putnok meg még mindig elhiszi, hogy bajnok lehet, úgyhogy drukkolok nekik holnap, maradjon is ez így. Ha holnap botlik a Léta, mi meg begyűjtjük a 3 pontot, akkor tuti megyünk Debibe…

 

Ahogy az lenni szokott, a Csapos közbeszólt: „a Létavértes botlani fog, mert botlania kell. Mint ahogy a „mindenkit túlivó”, a „mindenkit levadászó”, a „minden nőt becserkésző” vendég is bukik a legvégén. Nem jövőre, nem holnapután, holnap. Mert mindenkinél van jobb, és ezt a fiatalok nagyon kevés esetben fogják fel. Azt hiszik, ők legyőzhetetlenek. Mert ők a jövő generáció. Hány ilyen nagyképű gyereket láttam már nagy mokkával kitámolyogni innen…”

Nyúlszív és Leó lassan ledöntötték söreiket (na meg leszúrták azt a pár tüskét is, ami ehhez társult), elindultak haza. Nyúlszív erre gondolt: „kínkeserves győzelem”, Leó arra: „lesimázzuk a Fradit”. De mind a ketten hittek a csapatban. A kék-sárga mezben. A múltban. A bajnoki címben.

(A felvétel leiratából kimaradt, mert nem volt olyan fontos, de azért közzétesszük:

- Nyuszi! Láttad az „oldalvonalsportmagazin.hu”-t? Lenyúlták hajrabarcika „Flúgos futam”-ját…”

- Ja, ő is eladta magát… (A Csapos újra közbeszólt: „ A weboldalon megjelenő „Flúgos futam” átszerkesztett változatát mostantól olvashatjátok az említett oldalon, sőt, nemsokára az nb3.hu-n is. Talán ez nem olyan nagy baj.”)

Hajrá Barcika!