A tavasz 14 pillanata...

2014.06.07 06:10

Putnok – KBSC 2-1: A téli felkészülést volt alkalmunk szinte végig nyomon követni, mindez természetesen annak volt köszönhető, hogy végre-valahára készen lett a megvilágítható műfüves, így nem kellett nélkülöznünk hóesésben sem a futballt, és a csapatnak nem kellett albérletben felkészülnie. Habár az eredmények nem igazán szájunk íze szerint alakultak, a próbázók jobbára csak fanyalgást váltottak ki belőlünk, de mégis hatalmas várakozás előzte meg az idénynyitót, bár lehet, jobb lett volna, ha kicsit később találkozunk a gömöriekkel. Mindenesetre idegenben rég nem látott, hatalmas barcikai szurkolósereg kísérte el a csapatot, és kellett szembesülnie azzal, hogy még csak a 13. percre fordult át az eredményjelző órája, már két gól hátrányban voltunk. Nos, igen, ne szépítsük: a hátsó alakzatunk csődöt mondott a két gólnál – az elsőnél hagytuk, hogy a putnokiak szerb játékosa zavartalanul vezetgesse a labdát, majd kapura lőjön, a második viszont egyértelmű kapushiba volt, de élek a gyanúperrel, hogy az elsőben is elég vastagon benne volt Ádám. Érdekes felállást választottunk, ugyanis klasszikus csatár még hírből sem volt a pályán, Gabika próbált meg elől szédelegni, de mivel nem jöttek a labdák, gyakran visszamozgott, így meg nem volt elől senki. Habár nagyot küzdöttünk – főleg Szabó Viki pályára lépése után, Gyarmati II. játékvezető nem igazán díjazta az akarást, annál inkább figyelte kéjesen a hazaiak fetrengését, ízlések és pofonok, lehet, hogy a másik ligában játszik… Molnár gólja a hajrában csak szépségtapasz volt, és ez azt jelentette, hogy amióta a narancslével telepumpált putnokiak újra nem a megyében vitézkednek, először szenvedtünk vereséget tőlük, sőt, először nem sikerült győzni ellenük. Talán Kleiber hiányzott… Egyébként azóta is teszem egymás mellé a forintokat a „jogtalanul” az oldalra feltett kép miatt, de nem akar jönni az idézés. Jó lenne, ha a putnoki „kolléga” szólna, hogy csak fenyegetés volt alap nélkül, akkor bedobom jövő kedden a gyerekek táborozására… 

KBSC – Létavértes 2-2: Tudtuk, hogy a Lét(a) a tét, már akkor sejtettük, hogy a hajdúságiakkal vívott meccsünk lehet az előrehozott bajnoki döntő, és bizony, ha sikerül nyernünk, az morálisan biztosan nagy töltetet jelentett volna. Ehelyett - őszintén szólva - inkább a vendégeknek állt a zászló (nem rosszra gondolni…), Pumukli úr (Vinicius – a fociszüzek kedvéért) kétszer is vezetéshez juttatta csapatát, mindkétszer komoly védelmi hiba után. Igazából nem is értettük, hogy az a csapat, amely az őszi 16 meccsen 8-szor kapitulált összesen, hogy képes ilyen amatőr hibákat elkövetni. Mindössze egy öngólra és egy véleményes büntetőre futotta erőnkből, Nagy Peti beverte a 91. percben, a remény megmaradt, bár egy pontocskára csökkent az előnyünk a Létával szemben…

Nyírbátor – KBSC 2-2: Kétségtelen a legflúgosabb meccsünk volt, mert habár a hajráig nem bírtak egymással a csapatok, a 77. és a 80. perc között 4 gól is esett: sajnos egyenlő elosztásban. Kétszer is megszereztük a vezetést (először újra egy öngóllal), de végül Ambrusz, aki időtlen idők óta nem talált hálóba, egalizált. A nyírbátoriak már ősszel is borsot törtek az orrunk alá, őszintén szólva a csoport legtaplóbb legerőszakosabb 11-ének tűntek, nos, tavasszal is bizonyították – nemcsak ellenünk – hogy meg kell izzadni ellenük egy ikszért is. Három forduló telt el, és még nem nyertünk… Mindezt úgy, hogy ősszel úgy fejeztük be, hogy zsinórban hétszer arattunk diadalt. És a slusszpoén: nem elég, hogy a Léta a fradifakó legyőzésével az élre állt, a másik Loki putnoki győzelme okán a harmadik helyre szorultunk. Skandalum…

KBSC – Hatvan 2-1: Ilyen előzményekkel készültünk a Hatvan elleni meccsre, és volt is miért visszavágnunk a hevesieknek, hiszen bajnokságbeli első vereségünket éppen Hatvanban szenvedtük el. Mivel Nyitrai az előző fordulóban összeszedte 5. lapját, így gyakorlatilag jobbszellő nélkül álltunk fel, a Kovács P. – Illés – Kovács B. – Molnár – Kovács Sz. középpályával. A 62. percig gyakorlatilag semmi érdemleges nem történt, akkor viszont vezetést szereztek a vendégek, de Kokó és Menyhért fejesgóljával sikerült a javunkra fordítani az eredményt. A vártnál sokkal nehezebb meccs volt, és habár az egy pont különbség megmaradt (és felléptünk a második helyre), a Léta „természetesen” játszi könnyedséggel lépett át a kiskondán. Fair play über alles…

Cigánd – KBSC 0-0: Habár Borsodban van Cigánd, de pokolian hosszúnak tűnt a túra: ez mutatja mekkora is megyénk – Nógrádot gond nélkül átbiciklizheted, Komárom megyében meg köpsz egyet Komáromban, Oroszlányban valaki letörli a képéről az anyagot… Ráadásul az út utolsó felén jobb, ha odafigyelsz, mert könnyen féltengely bánhatja a kiruccanást… Egyébként ingyenes volt a belépő, legalábbis nekünk, mert egy hátsó bejáraton olyan kedélyesen sétáltunk el kb. 10 rendező között, mintha VIP-belépő lógott volna a nyakunkban. Erről az jutott rögtön eszembe, amikor az előző bajnokság őszi idényében egy fiatal, brazilnak látszó gyerek úgy jutott át ingyen a Petében a rendezői „őrségen”, hogy azt mondta: „pléjer”. Beengedték gond nélkül, a fene sem tudta akkor, kik alkotják a csapatot. Nem vicc, előttünk sétált be. Nos, a cigándiak igazolták jó hírüket, hiszen a meccs nagy részében egyenlő erők küzdelme folyt a pályán, igazi háromesélyes rangadó volt: akkor sem szólhattunk volna egy szót sem, ha kikapunk, de a legnagyobb helyzeteink nekünk voltak. Szabó Viki szerintem még mindig azon gondolkodik, hogy a meccs hajrájában hová is rúgta Nyitrai beadását, mert azt a labdát 4-5 méterről egy közepes szellentés is besodorta volna. Tudtuk, hogy a Léta a veresiekkel meccsel, így ha nem nyerünk, meleg lehet a pite, nos, hajdúsági versenytársunk 7 gólt lőtt a férfikórusnak, így a különbség 3 pontra nőtt. Viktor, Viktor…

KBSC – REAC 2-0: Habár gyakorlatilag csatár nélkül álltunk fel, az egészen gyatra teljesítményt bemutató palotaiak ellen ez is belefért. Ránézésre a REAC-nak kellett volna az egyik atombiztos kiesőnek lennie, persze, ha a veresiek például a tavaszi formában futballoznak egész évben, valószínűleg nem ússzák meg a BLASZ-t (na meg, ha nincs egy alulmotivált celebekből álló Fradi, plusz a tavaszt gondolatban már a megyében töltő Ebes). Még így is a második félidő 4. percéig kellett várnunk, hogy csapatunk megszerezze a vezetést: Menyhért feje ismét jó helyen volt. Molnár a hajrában bebiztosította az eredményt, de az őszi mentalitással ennél sokkal nagyobb is lehetett volna a különbség a két csapat között – eredményben is…

KBSC – Hajdúböszörmény 6-2: Habár leggyilkosabb góllövőnk nélkül kellett kiállnunk (Molnár öt lap miatt nem léphetett pályára), jót tett nekünk a pihenő (az Eger kizárása miatt a 23. fordulóban nem léptünk pályára), hiszen úgy tértünk vissza, mint ahogy egy igazi bajnokesélyeshez méltó: vastag revánsot vettünk a hajdúságiakon az őszi vereségért. Ráadásul úgy vezettünk a 47. percben 3-0-ra, hogy Illés, Kovács Szilárd és Bence személyében egyben újdonsült gólszerzőket is ünnepelhettünk, azt hittük, miénk a bajnoki cím, mert ilyen játékkal egyszerűen elképzelhetetlen, hogy a Léta tudja tartani az iramot. Nos, aztán kaptunk 3 perc alatt kettőt, és visszatértünk a földre: ez a tavaszi csapat bárkinek képes volt gólt-gólokat ajándékozni. A két bekapszulázott találat jó hatással volt csapatunkra, Nyitrai gólját – úgy érzem – még nagyon sokáig emlegetni fogjuk, de ne felejtsük el a gólban elévülhetetlen érdemeket szerző Illés Ricsit sem, aki nélkül nem láthatjuk ezt a csodálatos egyéni teljesítményt. Szabó Viktor és Kokó is betalált a végén, de ha még 10 percet rádob a spori, biztosan gólrekordot döntünk, és ez még nem is lett volna bundameccs, mint a Fradi-Apáti volt.

KBSC – FTC II. 3-2: Nagyon rémisztő hírek érkeztek a Fradiról: konkrétan senki nem értette a szakemberek közül, hogy a halványak hogy állhatnak olyan borzasztó pozícióban, amiben vannak, miközben egészen ütőképes csapatot alkotnak. Nos, aki kint volt, megerősítheti, hogy a ződeknél sokkal gyengébb csapatokat is láttunk, akik végül bentmaradtak, annak ellenére, hogy Molnár duplájával már két góllal is úsztunk. A sima győzelmet aztán nemhogy nem sikerült kivívni, a végén még izgulnunk is kellett, mert előbb Holman szabadrúgásgólja hozta fel a vendégeket, majd a Szabó Viktor gólja után újra kétgólos előnyt Menyhért öngólja apasztotta le. Ráadásul Kokó a hosszabbításban kiszórásra került, ezzel középpályánk fontos pozíciójában gyengült meg, ráadásul két meccset kapott rutinos all-round midfielder-ünk, ami nem volt túl jó ómen a sorsdöntőnek ígérkező Loki elleni meccs előtt…

DVSC-DEAC – KBSC 3-4: Habár jómagam csak online követtem a hajdúsági sepregető elleni meccset, nem is nagyon bánom így utólag, mert valószínűleg szükség lett volna egy oxigénsátorra. Menny és pokol felváltva követte egymást: Molnár góljával vezettünk a kisvonat otthonában, de Kovács Ádám duplájával már a Loki volt előnyben a szünetre. Kovács Szilu és Viktor tett arról, hogy megforduljon az eredmény, viszont egy könnyű síppal befújt 11-es miatt úgy tűnt, ikszre hozzák a hazaiak a meccset, de Gabika szerencsére nem így gondolta: a középkezdés után a védőket szlalombábunak használva verte be a győztes találatot. A Léta ikszelt Putnokon, így a lélektani előny átkerült a mi oldalunkra, csak egy pontra voltak, úgy, hogy összemérhetetlenül nehezebb meccsek vártak rájuk: sportpszichológus tudná csak eldönteni, mi történt velünk, hogy ezt nem tudtuk kihasználni…

KBSC – Veresegyház 1-1: Habár a veresiek úgy érkeztek hozzánk, hogy 4 veretlen meccs állt mögöttük, de nem gondoltuk volna, hogy éppen a Pest megyeiek döntik el a bajnokságot. Idegenben 7-0-ra vertük őket, arra vártunk, hogy esélyeshez méltó, sziporkázó játékkal ütünk egy újabb szöget a veresiek koporsójába, ehelyett céltalan, semmit sem érő szédelgést láttunk, és ha a vendégek jobban összepontosítanak, már az első negyedórában eldönthették volna a meccset. Érthetetlen volt ez a fajta „harcmodor”, amit bemutattunk. Azt gondoltuk, az első félidő csupán rémálom volt, amit a második félidő kezdetét jelző sípszó rögvest elhesseget, ehelyett a vendégek megszerezték a vezetést, és habár Szilu góljával sikerült egyenlíteni, a győzelmet megszerezni már nem tudta meglehetősen enerváltnak tűnő csapatunk. Vannak olyan meccsek, amikor semmi sem jön össze. Mondhatnám, hogy ez olyan volt, lenne is benne igazság, de annak, aki annyiszor látta ezt a csapatot játszani, mint én, mégis szemet szúrt az enerváltság. Úgy, hogy mi voltunk lélektanilag lépéselőnyben, ráadásul a létaiak a sokkal komolyabb ellenfélnek tűnő Böszivel szemben léptek fel idegenben, ugyanabban az időpontban. Oké, 5-0-ra lelépte őket a Léta, de ezt akkor még nem tudhattuk. Rejtély… Az azóta már biztosan kijózanodott Kiss Bencét (tudjátok: ő posztolt a fórumban) innen is üdvözlöm, sok sikert kívánok neki a Pest megyei I-ben!

Jászapáti – KBSC 2-1: Hogy az abszolút mélypontot is sikerüljön elérni a tavaszi szezonban, arról a jászok elleni meccs gondoskodott. Nem elég, hogy Molnár zuhanyzóbalesete miatt csak a kispadra ülhetett le (ez legalább olyan blőd sérülés, mint a nemzet Sanyijának zoknifelhúzás közben bekövetkezett megbetegedése), Treznai öngóljával már az első félidő derekán vezetést szereztek a halovány képességekkel rendelkező hazaiak. A második felesben a jó 10 perce pályán lévő Krajnc egyenlíteni tudott, de a nem csak nevében Vén Gábor a 94. percben megadta a kegyelemdöfést – ezzel a bajnoki cím kérdése el is dőlt. 6 pontra nőtt a különbség a Léta és köztünk, ami ugyan papíron még behozható lett volna, de mivel a hajdúságiak 3-al több győzelmet szereztek, így matematikailag is megnyerték a bajnokságot. A Jászapáti meg biztosan elkerülte a 13. helyet. Mindenki happy, nem? Ja, mi nem. És?

KBSC – Tiszaújváros 2-2: A „megyei rangadó” kifejezést használta mindenki a meccs előtt, de aki ott volt, nem mást láthatott, mint két pihenni vágyó csapat tilitoliját. Pedig már a 2. percben megszereztük a vezetést Nagy Peti első akciógóljával (fejesével), amire Vitya még rá is pakolt egyet, de korábbi támadóduónk 1 perc alatt szertefoszlatta a szünetbeli biztos vezetésről szőtt álmainkat. Nem állítom, hogy a második felesben nem nyerhettük volna meg a meccset, mert akadtak helyzeteink, de az a tűz, ami főként ősszel jellemezte a társaságot, menthetetlenül kialudt…

Ebes – KBSC 3-7: A zárófordulóra már csak egy kérdés maradt számunkra: sikerül-e még egyszer felülemelkednünk magunkon, és begyűjtjük-e az ezüstérmet a „káprázatos” tavaszt produkáló ebesiek ellen. Nos, habár a hazaiak szereztek vezetést, de aztán beindult a dac a játékosokban: kétgólos vezetéssel tértünk pihenőre úgy, hogy az első félidőben 8 gól esett (3-5). Nyitrai mesterhármassal búcsúztatta az idényt, amely végül nem hozta el nekünk az annyira óhajtott NB 2-őt, de azt sem állíthatjuk, hogy hatalmas csalódást keltett. 8 pontot vert ránk végül a Léta, ami elég tisztességes, ha azt vesszük, hogy a 16. forduló után még 4 ponttal úsztunk. Mindennek akkor volt értelme, ha folytatódik az építkezés, és tanulunk a hibákból, ránk férne már egy kis állandóság a sok keszekusza szezonkezdet után. Ha most esetleg új szakvezetéssel, teljesen új kerettel kell készülnünk az őszre, ez az ezüst csak a vitrinben mutat jól, mert minden kezdődik elölről, és újra kezdhetjük ásni az alapokat, miközben már a szinteket kellene pakolni…