Amiből kiderül, hogy miért is az unikornis?

2014.08.15 16:32

A csapos térdre borult, és úgy hálálkodott az Úrnak, hogy végetért a holtszezon. Nyáron Leónak, Nyúlszívnek – sőt: Tuskónak sem – színét sem látta: vagy otthon nézték a vébét, vagy más búfelejtőben hörpintették be a mindennapi kontyalávalót, mindenesetre a „Kisbüdös” megmaradt nekik annak, aminek megszokták: Vegyész-szurkolói kocsmának. Szertartásos tisztelettel tekintettek a lebujra, mert lelkükben összekötötték azt a kék-sárga színeket viselő klubbal, amit mind a hárman vallásosan tiszteltek. Minden évben az első meccs hetén jelentek meg a „tetthelyen”, latolgatták az esélyeket, örömittasan vagy durcásan nyugtázták az igazolásokat, na meg: szürcsölték a szürcsölnivalót.

• „Aki barcikai…” – emelte magasba diadalittasan a kezét Leó a Kisbüdös ajtajában, mert tudta, hogy „tettestársai” már a helyszínen tartózkodnak, és mindig is kényes volt arra, hogy jó legyen a belépője.
• „Haj-rá Vegyész, hajrá Vegyész!” – zengte bent a kórus, ami mindösszesen két emberből állt, Nyúlszív és Tuskó a rigmus skandálásának idejére gondosan asztalra helyezte korsóját.

Bár valószínűleg Barcika összes kricsmijében megütközést váltott volna ki a jelenet, ez a hely pont nem az volt, hogy ne mondjam: a csapos majdhogynem cigánykereket vetett (csak kicsit félt, hogy abból vajon mit aratna…).

• Megyünk Cigándra? – kérdezte Nyúlszív, mert ő még nem tudta a híreket.
• A busz-ügy befuccsolt – jelentette ki őszinte fájdalommal a hangjában Leó. Összesen négyen jelentkeztünk. Érted, Nyuszi? Négyen! Mi hárman, meg még egy fazon. Fel tudod te fogni, hogy miért kattintottak 30-nál többen a „Hajrá Barciká”-n arra, hogy jönnének a következő szezonban idegenbe is? Paradox – mondott egy általa még soha nem használt idegen szót Leó…előző nap tanulta valahol.
• Pedig mindenképpen ott a helyünk. Most már egyértelműen ki van mondva, hogy márpediglen ennek a csapatnak bajnoki címet kell szereznie. Tavaly még volt egy kis mismásolás, hogy jó lenne, meg miegyéb, de ezt már nem lehet visszaszívni. Egyébként mit gondolsz az igazolásokról, Leó?
• Gyenge, mint Quasimodo hátúszásban, öreg! Elhoztuk a putnoki tagozatot meg a nyugdíjas Irhást Lipusszal karöltve. Ezzel a kerettel akarunk bajnokok lenni?
• Na-na! Ne felejtsd el a tavalyi keretet, amivel szinte végig versenyben voltunk a bajnoki címért – replikázott Nyúlszív. Annál a társaságnál az idei mindenféleképpen jobb. Tulajdonképpen minden posztra van legalább két emberünk. Az Ignácot meg a Norbit pedig nem biztos, hogy leírnám, mert lehet, hogy pont a középpályán fogjuk nyerni a meccseket. Azért a rutin is fontos, öreg barátom!
• Jó-jó, de hol van a gólgyáros? Megint nincs egy valamirevaló centerünk.
• A nevekből – persze – nem feltétlenül adódik, hogy bármelyikük is képes tizenakárhány gólra, de miért ne most dobbantanának? Az előző idényben csupán Szabó Viki volt nekünk klasszikus éknek, most meg ott van az U-válogatott Nehéz, a visszatérő Bene, a bármikor gólveszélyes Dávid Zoli, meg még Dávid Ferike is, aki lehet, hogy képes lesz egy kiugró teljesítményre. De ha megnézed, a középpályások közül Horváth Benő, Nyitrai, Szilárd vagy Szabó Ádám is igencsak gólképes volt tavaly. Lipusz meg életveszélyes lehet, ha belelendül.
• Jó-jó, tőled ezt szoktuk meg. Megy a nagy várakozás, a hozsanna, aztán jön a pofáraesés, akkor meg kussolsz. Olyan vagy, mint az MLSZ sajtóközleményei – vágott vissza Leó, majd nagyot hörpintett korsójából, persze, remélte, hogy igaza lesz cimborájának.
• Én meg azt hallottam, hogy a Kisvárda lesz a bajnok – szólt közbe Tuskó, aki eddig néma csendben figyelte a többiek évődését.
• A Kisvárda, mi? Jó hogy nem a Veresegyház, vazze! Te aztán méltó vagy a nevedre, Tusi!
• Most miért? Azt hallottam, hogy a kisvárdai illetőségű nemzeti fejlesztési miniszter mindent megtesz azért, hogy újra visszakerüljön a Várda a másodosztályba. Amúgy is folyamatosan szépítgetik a stadionjukat, és habár már így sem „egyszerű” a várdai stadion, most akarnak 120 milliót beleönteni, és 2000 főssé alakítani.
• Hülye vagy te, Tuskó! 16 ezren laknak Kisvárdán. Minek nekik ekkora stadion? Na meg: Barcikán cirka 28 ezren laknak. Nehogy már ők kapjanak, mi meg nem! Ebben az országban én ezt nem tudom elképzelni – szólt Leó, majd söröskriglijét a sportújságra helyezte, melyen a felcsúti Pancho Aréna képe volt látható. Különben meg tudd meg, hogy az 1200 fős Gyirmótnak is kell a háromezres stadion 600 millióból. Mert ez vezet ahhoz, hogy jobb legyen a focink. Érted, nem? – Persze ekkor már Leó is nyerített, majd hatalmasat húzott Tuskó fejére az összehajtott sportújsággal.
• A Cigánd viszont nem gyenge ellenfél így első meccsnek, idegenben – szólt Nyúlszív, bölcsen.
• Hagyjad már, tavaly csak hatodikak voltak!
• Az lehet, de meglehetősen masszív legénység volt. Tudtad, hogy az előző szezonban 19 fordulón át veretlenek voltak?
• Az tavaly volt, öcsi. Ez már egy másik idény – szólt ellenkezést nem tűrő hangon Leó, aki percekkel azelőtt fikázta le nyári igazolásainkat.
• És szerinted gyengült a cigándi keret?
• Nem tudom. Mondd meg te!
• Nos, 7-8 játékos hagyta ott a cigándiakat, de érkeztek 9-en. Habár volt eddig is két megbízható portásuk, jött a 18 éves Félegyházi kölcsönbe a Nyírsulitól, a védelembe pedig Fekete Tamás ugyancsak a nyíregyi akadémiáról és Csík a Honvéd ifiből. Szerintem középpályán nagyon jól erősítettek, mert Varga Máté (Honvéd kölcsön), Farkas (Várda kölcsön), vagy Szabó Roland (DVSC-DEAC) mind húzóemberek lehetnek, Petercsák Karcsáról jött, ő gondolom a jövő embere lehet a maga 20 évével. Bár a Roszel-Varga-Katona hármas már eleve egész félelmetes volt, két csatárt is igazoltak, Fekete Gábort Kemecséről és Molnár Tamást a DEAC-ből.
• Ez az a Molnár, aki nálunk is volt próbajátékon? – kérdezte Leó megütközve.
• Igen. Molnár Tomi, aki tavaly ezüstcipős volt a bajnokságban.
• Akkor meg vagyok nyugodva. Remélem, kezdő lesz, az nettó emberfór. Azt hallottam, hogy a sokadik edzésen már úgy engedtük a kapusra rávezetni a labdát – csak hogy gólt lőjön – hogy Szabó Ádi a sarokzászlónál nyújtott, de úgyis kihagyta. Meg olyan volt a lövése, hogy a légy békésen szundikált a labdán, miközben szállt a bogyó.
• Pont ezek a játékosok szoktak aztán betalálni annak a csapatnak, ahová nem kellett – aggodalmaskodott Nyúlszív.
• Tomika? Na ne! Ha valamit akarunk, akkor idegenben is nyernünk kell. Mégha a Cigánd is az ellenfél.
• Ebben egyetértünk – váltott békülékenyebbre Nyúlszív. Habár az első két idegenbeli meccsünk kemény lesz (Cigánd, Felsőtárkány), ha azokat hozzuk, nagy bajunk nem lehet.
• Hellóka! A harmadik idegenbelin a bajnok Létához megyünk! – ugrott fel a padról Leó.
• Látszik, testvérem, hogy nem követted figyelemmel a nyár történéseit. A Léta minden játékosa eltirhult a szélrózsa minden irányába, apróhirdetést adtak fel, mint az unatkozó özvegyek, hogy játékosokat keresnek. Az első kupameccsen ki is szipákoltak 12-0-ra egy másik harmadosztályútól.
• A Csepeltől – vetette oda Tuskó.
• A Csepeltől, a Csepeltől. Nem mindegy? Miért? A Csepel nem harmadosztályú? A Léta az új őszi Veres, vagy a tavaszi Ebes… - jelentette ki Leó, örömmel konstatálva, hogy még rímeltek is gondolatai.
• A Léta olyan lesz, mint a kocsma előtt fetrengő részeg tahó. Aki arra jár, belerúg egyet – fejtette ki okosságát Leó. Egyébként nem tudod, Nyuszi, van sérültünk?
• Ahogy én hallottam, Szabó II. Ádám és Nyitrai még csak most kezdte el az edzéseket. Őket biztos nem látjuk egy darabig, mert habár Ádám a 4-5. forduló környékén talán már használható, Dávid biztosan lábadozik még egy darabig. De szerintem ennek ellenére igencsak ütőképes csapattal vágunk neki a cigándi túrának, és Borbély mester valószínűleg a Szabó – Nagy, Komlósi, Menyhért, Czető – Kovács P., Illés R. – Irhás, Lipusz – Bene, Nehéz csapatot rakná a pályára. Van egy fogadásom azonban, hogy Koleszár Gyuri (habár soha nem beszélt vele, de hát sportemberekről van szó) Miskivel védeti a kaput, Czetőt játszatja jobb-bunkóba, Zimányi a baloson, és Illés Ricsi lesz a jobbszellőnk. Ha valakinek elől nem megy, azonnal hozni kell Dávid Zolit és Kovács Szilut – játszotta a hozzáértőt Nyúlszív, de nem is mondott hülyeséget.   
• Egyébként hallottad, Nyuszi, hogy Nyisát is kölcsönadtuk a Putnoknak?
• Hallottam, igen. Sokan voltunk a védelemben, ez tény.
• Tuskó, te bennfentes vagy. Mi van a beígért új mezzel? – utalt Leó arra, hogy kissé gügye barátja az előző évben közmunkásként részt vett a gyep hengerelésében.
• Megjött. Kék-kék-sárga. Kék mez, kék nadrág, sárga sportszár. Joma. Gyönyörű, én már láttam. Rajta van a Kolor-Barcika logo is. Ja, nem minden szülő tudja, de megérkeztek az utánpótlás-felszerelések is: sportfelszerelés és táska – adta elő tudását Tuskó, akinek minden szava igaz volt, de mindig elrontotta valamivel a legokosabb gondolatait is, ahogy most is: - A Barcának nem kell, nekünk meg kéne egy jó jobbszélső. Érzem, hogy Cuadrado hozzánk igazol.

Leó éppen hörpintett egyet, így aztán szájüregének tartalmát gond nélkül Tuskó arcába tudta köpni, de a kricsmi összes vendége velőt rázó hahotázásban tört ki. Az általános jókedvet a csapos szakította meg. Na, nem azért, mert lelombozót mondott volna, inkább magasztosat, lélekemelőt.

• Tudjátok mit, sportbarátaim? Én itt ülök ebben a pultban tizenvalahány éve. Általában nem látom a meccseket, mert titeket szolgállak ki, és a hozzátok hasonlókat (gondolatban a három jómadár forrott a dühtől, hogy hogy meri valaki őket máshoz hasonlítani). Egy valamit azonban tudok. És ezt jól jegyezzétek meg! Nekem tökmindegy, hogy kikkel áll fel a KBSC szent kék-sárga alakulata. Láttam én Kendiéket, Kálmánékat, Csipkééket, Elekéket, vagy a fekete-légiót is Vegyész-mezben. Mindegyik brigádot egyformán szeretettem. Hogy miért? Azért, mert barcikai vagyok. És ez nem múlik el. Nem olyan, mint hogy valaki két évig a Barcának szurkol, aztán a BL-győzelem miatt Real-fanatikus lesz. A klubszimpátia egy dolog. Az elköteleződés, a lokálpatriotizmus egy másik (Leó bőszen jegyzetelt a söralátétre: „lokálpatriotizmus”). Mert az ember szívének lehet kedves egy másik klub, de a lelkében csak az az egy marad meg örökre, mint egy vezérfonal. Vagy mint a Windows, vagy az Android-rendszer. Arra fűződik fel az összes többi. Ha néha rossz napja van, kidobod-e a feleséged, vagy a barátnőd? Ha nincs jókedve, arrább tessékeled-e a barátodat? Ha elveszted kezed, nem vagy-e képes a száddal, a fogaddal magasra emelni a kék-sárga zászlót, és nem kiabálod-e rekedtre a torkod akkor is, ha némaságra ítélt a Teremtő? Süketként nem hallod-e a lelked mélyén a „Hajrá Barciká”-t a végítélet napjáig? Nem követed-e vakon csapatod annyi viszontagságon át? Ha nem, nem vagy Vegyész-fanatikus. És lehet, hogy nem vagy lokálpatrióta sem. Nehogy félreértsetek, azzal sincs semmi baj. Különbözőek vagyunk. Én azonban azt mondom: szurkoló nélkül nem ér semmit az egész. Lehet bajnokcsapatunk komoly szurkolói támogatás nélkül is, de akkor a játék értelme veszne el. Ez az egész értetek, szurkolókért van. Tudom, hogy sokszor úgy érzitek, humbuk az egész. De egy olyan város klubjának, mint Kazincbarcika, szüksége van a hatványozott szurkolói létszámra. Mert habár 2-3 ezres „városok” törnek babérjainkra, de nekünk tudatnunk kell a külvilággal, hogy ez egy büszke város, és soha, senki nem fogja bevenni bástyáinkat, mert büszkék vagyunk arra, amit együtt elértünk. Kék – a hűség és a becsület színe. Sárga – a boldogság színe. Hűségesek vagyunk városunkhoz és boldogak vagyunk, hogy itt élhetünk. Ha ezt a mondatot játékos, vezető és szurkoló is bevési emlékezetébe erre az idényre, már nem lehet semmi baj…
• Wow. De – ugye – mivel végighallgattunk…legalább ezt a kört fizeted? – törte meg az áhítattal körbejárt csendet Leó.
• Kuss, Leó – csitított Nyúlszív, és – Robin Williams módjára – feltápászkodott az asztal tetejére. – Innen egészen más a táj. Nagyon hiányzik az unikornis! Aki barcikai…

Hajrá Barcika!