Most kéne abbahagyni...

2013.11.16 17:15

Végre a helyünkre kerültünk. Illetve tulajdonképpen már a kiindulópont is helytelen, mert nekünk nem a harmadik vonalban kellene vitézkednünk, de mindegy, átrágtuk már számtalanszor, hosszú történet.

Viszont az a csapat, amelyik 14 meccs alatt összesen 8 gólt kap, amelyik az utolsó 5 meccsét zsinórban nyerte úgy, hogy még gólt sem kapott, és produkált egy 13-0-s gólarányt, minden kétséget kizáróan, teljesen megérdemelten vette át a líder szerepet, és minden esély megvan rá, hogy a téli szünetre meg is tartsa azt.

Megmondom őszintén, nem számoltam össze, hányan foglaltunk helyet a vendégszektorban, de mi olyan 70-80 főre saccoltuk a létszámot, és ez még akkor is megbecsülendő, ha Tiszaújváros nem a világvégén van. Ugyanakkor jelzi a csapattal szemben megnyilvánuló egyre erősebb bizalmat is, mert ha ez a tendencia folytatódik, biztos vagyok benne, hogy tavasszal Putnokra, Cigándra, Egerbe is sokan fogjuk elkísérni a srácokat. Ja, meg az ebesi bajnokavatóra! Halkan még megjegyzem, hogy ha olyanok lennének az itthoni, Pete-beli körülmények is, mint a tiszaújvárosi sportcentrumban (lelátó, kiszolgáló- és mellékhelyiségek, játéktér etc.) a fejünk sem fájna…

Az első 30 percben el kellett volna döntenünk a meccset, mert a helyzeteink bőven megvoltak hozzá, de az irányzékkal mindig gond volt. Különösen Molnár Gabin látszott a stressz, hogy most tulajdonképpen a volt csapata ellen kell pályára lépnie, több szituációban is rossz megoldást választott, viszont a gólért nagyban felelős. Egyébként is szimplán gyönyörű támadás előzte meg a gólt, ahogy Nyitrai kibrusztolta a helyzetet, ahogy Gabika a sutábbik lábával becenterezte, és ahogy David szép mozdulattal befejelte, az tanítanivaló volt.

Molnár sérülésével viszont egy új meccs vette kezdetét. Most látszott csak igazán, hogy mennyit jelent nekünk a fiatal karmester ittléte, hiszen lecserélése után úgymond meghalt a játékunk. Az addig gördülékeny akcióink elhaltak, nehezen tudtuk a középpályán átpréselni a labdát, alig-alig kerültünk helyzetbe, tulajdonképpen számomra a tavaly tavasszal bemutatott meddő játékot idézte a produkció, annyi különbséggel, hogy most a védelmünk és a középpálya védekező szekciója kiválóan állt a lábán. Lássuk be: az ominózus 33. perctől (amikor a csere történt) támadásban csak szenvedett a csapat, védekezésben viszont kőkeményen HARCOLT, és még azt is elbírta, hogy a nem kicsit elfogult Farkas sporttárs kristálytisztán láthatóan a hazaiakat preferálta. Sok volt a meccsen a tisztátalan játék, a lökdösődés, a mezhúzás, az alattomoskodás, ezekből szinte kivétel nélkül mi jöttünk ki rosszul, míg az egyik oldalon jóságosan szemet hunyt a spori a kőkemény játékkal szemben, nálunk képes volt a semmire is lapot adni. A 11-es megadható kategória volt, hiszen Ádám brutálisan lassan mozdult ki, és tiporta el az újvárosi támadót (még jó, hogy nem szórták ki, ha már 11-es), a legkevesebb volt, hogy kivédte a büntetőt, de azért maximális köszönet érte. Ha az bemegy, nem zárom ki, hogy vérszemet kapnak a hazaiak, és akkor most nem örömködhetnénk.

Ahogy már említettem: Molnárral kézenfogva ment le az ötlet is a játékunkból, megpróbáltunk kontrákra berendezkedni, amivel nem is lett volna baj, ha könnyedén kipasszoljuk a hazaiakat, de ez nem így történt. Kovács Bence minden erejét lekötötte a középpályás védekezés, a szélsőknek képtelenek voltunk kipasszolni normális ütemben a labdát, David meg partra vetett halként vergődött egyedül a toldozott-foldozott újvárosi védelem szorításában, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Tavaly is ezt láttuk: várszegény középpályás támadójáték, ötlet nélkül: sajnos ez jellemezte a meccs fennmaradó részét.

Viszont a védekezés gyakorlatilag kifogástalan volt. A védősorban Komlósi, Menyhért szinte átjátszhatatlan volt, a jobb szélre beugró Nyisa többször a kapu elé behúzódva mentett, én mégis (és újra) Czető Márkot emelném ki, aki ironman-ként száguldozta végig a meccset, hol fejjel, hol lábbal mentett, de valahogy mindig ott volt, ahol lennie kellett. Ahhoz képest, hogy az idény elején szinte egy emberként kiabáltuk le a pályáról, az utóbbi meccseken embertelen az a munka, amit elvégez: KIHAGYHATATLAN…

Szűrőben Kokó, Illés és az erre a sorsra predesztinált Kovács Bence is kiemelkedőt nyújtott, brusztoltak becsületesen, sokat tettek hozzá a győzelemhez. Nekem Kész Tibi kicsit tompa volt, Nyitrainak sokkal több jó megmozdulása akadt, sajnos többször nem jól döntött, illetve a beadásokon még illene csiszolni. Vagy mondjuk úgy, hogy meg kell tanulnia beadni.

Azzal mindenképpen problémánk lesz, ha Molnár esetleg hosszabb időre lesérül. Úgy néz ki, most „csak” egy húzódásról van szó, de nyilván az orvosi stáb fogja eldönteni, hogy játszhat-e az Ebes ellen, vagy ki kell hagynia a szezon hátralévő részét, ami sokkal valószínűbb. Őszintén szólva, nem hiszem, hogy Kovács Bence át tudja venni a szerepkörét, a jelenlegi keretben egyedül David-ot látom alkalmasnak arra, hogy karmesterként jól elossza a labdákat, ehhez technika, finesz kell, erre szerintem spanyolunk lehet egyedül alkalmas. Akkor aztán jöhet vissza Szabó Viktor lekészíteni, a többi stimmel.

A cím nem csak arra vonatkozik, hogy a lista elejére ugrottunk. Ha Molnár kiesésével nem tudunk ötletet hozni a középpályára, akkor jobb lenne most lefújni a bajnokságot. Egyébként is látszik már több játékoson, akik gyakorlatilag végigjátszották a szezont (Kokó, Illés, Nyitrai, David), hogy jó lenne már a karácsonyfa alatt ülve kipihenni a fárasztó félszezont, mint hétről-hétre készülni. Ne feledjük, hogy a nyáron intenzív terhelést kaptak az ehhez nem igazán szokott játékosok.

A Létavértes pontvesztésével átvettük az első helyet a tabellán, kijárt már nekünk. Két abszolút nyerhető meccs áll még előttünk hazai pályán, ha azokat behúzzuk, boldogan teleljük át a holtszezont. Ne feledjük, hogy a Léta a következő fordulóban a szédületes sorozatot produkáló Cigándhoz látogat, de a holtaiból feltámadni látszó REAC pályáján sem számíthatnak kellemes fogadtatásra. Reméljük, a Putnok is megfázik kicsit a rákospalotai és az egri rossz időben, és pontokat veszít, de tényleg az a legfontosabb, hogy mi két hazai győzelemmel zárjuk az évet.

Két ponttal vezetünk. Nekünk már csak magunkra kell figyelnünk. Ne engedjük ki a kezünkből a gyeplőt, zárjuk ezt az évet úgy, ahogy egy leendő bajnokcsapathoz illik. Köszönjük srácok!

Hajrá Barcika!