Nyulak? Esetleg hétfőn...

2014.04.18 16:41

Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, nekem hiányzott, hogy a múlt hétvégén nem izgulhattunk a csapatért, mert habár nyugodtságot jelentett, hogy Egerben biztosan nem veszítünk pontot, azért csak úgy lenne természetes, hogy végigmenjen egy szezon azokkal, akikkel elindult. Ez a pihenőnapos bohóckodás nem hiszem, hogy bárkinek is jó lenne, mert igaz ugyan, hogy két hét alatt felépülhetnek a maródiak, ki lehet gyakorolni taktikai elemeket az eltiltott játékosok pótlására, de vannak olyan csapatok is, akiknek az a jó, ha játékban tudnak maradni. Úgy érzem, annak ellenére, hogy biztosan nagyon jólesett a pihenő a csapatnak, mi inkább az utóbbi kategóriába tartozunk, mert kétségtelenül javuló formát mutattunk az utolsó meccseken.

Négyszer látjuk még csapatunkat hazai pályán és – attól függően, hogy a Fradi milyen összeállításban érkezik – talán a legnehezebb hazai következik a még hátralévők közül, mert igaz, hogy a Tiszaújváros megelőzi a Böszörményt a tabellán, de csupán több nyertes meccsüknek köszönhetően, másrészt az újvárosiakat szerintem jobban is ismerjük, attól a találkozótól nem félek annyira, mint a holnapitól.

Ahogy látom, Ti sem tudtátok eldönteni, hogy simán nyerünk vagy éppen – ahogy az gyakoribb – meg fogunk szenvedni a 3 pontért, nos, én is kicsit szkeptikus vagyok a meccs végeredményét illetően, de a 3 pontnál alább természetesen nem adhatjuk. Ami a szkepticizmust okozza, hogy a Böszi igazi „fekete ló” abban az értelemben, hogy az őszi „szárnyalás” után tavasszal kifejezetten gyenge formát mutatnak. Az ilyen csapatok szoktak a bajnokesélyeshez komoly elvárás nélkül, így aztán a lelki terhet nélkülözve érkezni, majd meglepetést okozni. Ne legyen igazam! Nézzük, mit várhatunk holnapi ellenfelünktől!

A Hajdúböszörmény jelenleg a 9. helyet foglalja el az NB III. Keleti csoportjának mezőnyében, 8-szor nyertek (ebben az Eger elleni is benne van – természetesen), 9-szer ikszeltek és 6-szor hagyták el vesztesen a pályát. Kilenc döntetlenjük azt jelenti, hogy a csoport csapatai közül ők jönnek le egy ponttal a legtöbbször a pályáról, így viszonylag kevésszer is kapnak ki, csupán 4 csapat van, amely ennél többször végzett pont nélkül (a Putnok és a Tárkány ugyanennyiszer). Gólkülönbségük 37-31, lőtt gólok tekintetében középkategória (bár, gondoljunk bele, mi 38-at szereztünk), 31 gólnál kevesebbet viszont csak 5 csapat kapott a csoportban.

Nézzük a szokásos statisztikát, mikor érdemes a leginkább odafigyelni támadógépezetükre, illetve mikor a legsebezhetőbbek:

Lőtt:

1.-15. perc: 4 (2)

16.-30. perc: 4 (3)

31.-45. perc: 9 (7)

46.-60. perc: 9 (7)

61.-75. perc: 3 (5)

76.-90. perc: 5 (11)

 

Kapott:

1.-15. perc: 7 (7)

16.-30. perc: 2 (2)

31.-45. perc: 1 (1)

46.-60. perc: 4 (1)

61.-75. perc: 6 (2)

76.-90. perc: 11 (2)

Támadásban tehát az első félidő utolsó, illetve a második első harmadában a legaktívabb a hajdúsági brigád, viszonylag megilletődötten kezdenek, és a végére is nehezen pörögnek fel. A középső szakaszban azonban – amikor már „felálltak”, illetve amikor még nem fáradtak el – érdemes nagyon odafigyelnünk. A kapott gólok „időtérképe” is bizonyítja ezt a feltevésünket, hiszen meglepően sok gólt kapnak az „ismerkedés fázisában”, aztán szinte alig, de a végén bedarálják őket. Erre kell készülnünk nekünk is!

Idegenben ezidáig 10 fellépésen van túl a Böszörmény (plusz tavasszal Egerben is „játszottak már”), 2-szer tudtak nyerni (Hatvan, Jászapáti), 4-szer ikszeltek (Ebes, Felsőtárkány, Putnok, Nyírbátor), illetve 4-szer szenvedtek vereséget (Tiszaújváros, Létavértes, Cigánd, REAC). 14 rúgott góljuk mellé pontosan 14-et kaptak.

Azt állítottuk – ugye – hogy ősszel sokkal jobban szerepelt a hajdúsági gárda, nos, ha azt vesszük, hogy ősszel az első 7 fordulóban 12 pontot szereztek, tavasszal eddig viszont 10-et (az egrivel együtt), nem szemet kiütő a különbség. Habár a Jászapáti idegenbeli legyűrése után még azt is hihették a böszörményi szurkolók, hogy ott folytatja csapatuk, ahol ősszel abbahagyta (egyébként a 8. helyen fordultak), és talán még a Cigánd elleni vereség is „belefért” (2-3), a Tiszaújváros elleni hazai iksznél (1-1) már biztosan többet vártak, arra meg nem hiszem, hogy számítottak, hogy Rákospalotáról vereséggel térnek haza kedvenceik (0-1). Az Ebes 1-0-s legyőzése inkább szerénynek mondható hazai pályán (a 70. percben született a győztes gól), a Tárkány meg leoktatta őket ugyancsak otthon egy sima 3-0-val. Ez tehát tavasszal 2 győzelem, 1 döntetlen, 3 vereség. És tulajdonképpen még a líderek hátravannak nekik.

Azért ne menjünk el szó nélkül őszi teljesítményük mellett, hogy nehogy azt higgyük, nyugodtan hátradőlhetünk a Pete betonpillérein, és várhatjuk a Vegyész-gólokat. Hogy csak a nagyobb eredményeiket említsem: az ősszel ugyancsak látványosan bekezdő Hatvant hazai pályájukon gázolták el (4-1), a Cigándot otthon 3-0-ra verték, Tárkányból sikerült pontot menteniük (1-1), ahogy Putnokról is (1-1). Minket is elvertek hazai környezetben (1-0), de a Léta is csak egy öngóllal volt jobb hazai pályájukon. Hogy minek köszönhető akkor a látványosan gyengébb tavasz? Egyértelműen a nagyfokú sérüléshullámnak. Az ősszel alapembernek számító Szabó, Buka, Éles és a játékos-edző Bogdanovic is sérüléssel küszködött a tavaszi szezonban, közülük Szabó és Éles (csereként) már játékra jelentkezett az előző fordulóban, ahogy Bogdanovic is megadta magának csereként a „pályára lépési engedélyt”. A másik probléma a hajdúságiaknál, hogy a gólszerzés nem úgy megy, ahogy az elvárható lenne. A Bogdanovic-Milovac szerb ékpár tavasszal összesen 3 gólra volt képes, ősszel viszont ketten 14-et „termeltek”. Gömze volt megbízva tavasszal Bogdanovic helyettesítésével, azonban a 23 éves, Létavértesről érkezett támadó totálisan gólképtelen, így jobb híján a már nálunk is megfordult Jeremiásban bíznak a böszörményiek. Jelzem: hiába, az Ebesről télen érkezett szélső ugyancsak képtelen volt eleddig megzörgetni az ellenfelek hálóját.

Ha már itt tartunk: a télen egyedül Ungi távozott holnapi ellenfelünktől (Nagykállóba) és Nagy Zsolt, de az érkezők listája sem túl széleskörű, a már említett Jeremiáson kívül kizárólag Simonka jött a Debrecen korosztályos csapatától, 18 éves. Alighanem az összeszokottságban bíztak, és bíznak is Böszörményben.

Abban biztosak lehetünk, hogy a tavasszal minden meccsen pályára lépő Hokk (minden percet a pályán töltött), illetve Andorkó hiányozni fog holnapi ellenfelünktől 5 sárga lap miatt, előbbi ráadásul a védelem oszlopos tagja. Gondolom, nem lesz egyszerű a pótlása.

Amire készüljünk: összeszokott, harcos csapat 3 szerb veszélyforrással (Bogdanovic, Milovac, Perendic), amely hajlamos „bealvásokra”, és ezeket nekünk könyörtelenül ki kell használnunk.

És akkor evezzünk hazai vizekre!

Mindenki tudja már, hogy Molnár Gabi kireklamálta magának az 5. lapját (igaz, legutóbb labdaelrúgásért kapott figyelmeztetést), így ő bizonyosan nem „varázsol” a pálya közepén. Bal bunkóban is el kell gondolkodnunk, kit vetünk be a szintén „fegyelmi szüneten” lévő Czető helyén, nyilván, van több variáció. Szabó Ádám hogyléte még nagyon égető kérdés, Ádámnak porcleválása van a könyökén, a múlt hétvégén még ki sem tudta nyújtani a karját, kérdés, védhet-e ilyen állapotban. Ha nem, nyilvánvalóan Nótás lesz a kezdőportás (Tarr Tibi még nem épült fel), az U21-ben már próbálgattuk is a hétvégén, mire képes Attila. Ha Ádám a padra sem ülhet le fájdalmai miatt, a múlt héten weblapunkon bemutatott Tóth Andris lesz a cserekapus.

A védelmünkben az a nagy kérdés, Komlósi milyen állapotban van, mert ha bevetjük, Nyisa kivonulhat a jobbszélre, Nagy Peti meg a balra, játszott ő már ott több meccset is, ahogy Donát is a jobboson. De szerintem más lesz a megfejtés. Középen – úgy gondolom – egyedül a felépült Krajnc képes pótolni (így-úgy) Gabikát, ha még nem számolhatunk vele kezdőként, lehet Kovács Bence is a beugró, de akkor már inkább Halászt erőltetném. Hogy miért? Mert Bence kevésbé kreatív játékot mutat az utóbbi időben, inkább szűrő pozícióban használható, hárman meg már félő, hogy egymás lábára lépnének ott. Halásznak pont az a gyengéje, hogy keveset hajlandó védekezni, de itthon nem is kell egy Böszörmény ellen 10 emberrel, úgyhogy – akár ki is lehetne próbálni.

Azt hiszem, a meccs kimenetele a szélsőinken fog múlni, és azon, Szabó Viktor képes-e összeszedni magát. Kovács Szilu meccsről-meccsre szürkül el, Nyitrainak pedig nem emlékszem tavasszal kifejezetten jó meccsére: ez így nagyon kevés megspékelve egy gyakorlatilag gólképtelen csatárral. Tudom én, hogy az U21 nem a felnőtt mezőny, de ha nagyon nem megy elől hórihorgas ékünknek, jöjjön akkor a Kész-Dávid duó, hátha a fiatalos hév meghozza az eredményességet. Tudom, hogy a bajnokságnak ebben a periódusában nagyon kevés edző húzná meg, hogy gyakorlatilag kipróbálatlan fiatalokat küld pályára, de ha nem megy, valamit muszáj lesz kipróbálni. Nem kell a mélyvízbe dobva, hatalmas terhet rakni a fejlődő ifjúságra, de ha valami a napnál világosabban is látszik, hogy nem fog menni – mondjuk a 70. percben – akkor ki kell próbálni új dolgokat. Gabika biztosan nem fog holnap megmenteni minket a 90. perces szabadrúgásgóljával…

Én holnap erre számítok:

Mondom: kiszámíthatatlan a holnapi csata végkimenetele. Benne van az is, hogy meglep minket a Böszi, de az is, hogy végre megszakad a görcsölés, és meghintjük őket. Több játékosunk van, akiknek illene már bizonyítaniuk a tavaszi idényben, de az is lehet, hogy a „le ne maradjunk a Létától”-idea görcsöt köt a lábakra, és hamar eldől az első hely kérdése. Nyilvánvalóan a szakvezetés, illetve a rutinosabb játékosok feladata, hogy rendet tegyen a fejekben. Minden meccsen csupán magunkra kell figyelnünk. Ne érdekeljen minket, hogy hogyan áll a többi csörte, nekünk a saját meccseinket kell megnyerni. A Léta egyelőre megbízhatóbbnak tűnik. Mindenki azt várja, hogy ők nyerik a bajnokságot (holnap elolvashatjátok a böszörményiek véleményét is). De megmondjam, hogy mi az a Létavértes? Egy alig 7000 fős kisváros a Hajdúságban. Futballmúlt nélkül, tele huszonéves fiatallal (kivéve Szűcs, Vinicius és Madar), akiknek a feléből sem lesz első osztályú játékos. És itt vagyunk mi. Ha minden meccsen úgy lépünk pályára, hogy dagad a kék-sárga mez a büszkeségtől, amit a nagy elődök ruháztak ránk, akkor akár bajnokok is lehetünk. Ha húsvéti nyulak leszünk, akkor senkit nem fog meglepni, hogy elbukunk. A sorsolást elnézve semmi okunk rá, hogy nyulak legyünk. HOLNAP (és a továbbiakban is) BÜSZKE HARCOSOKRA VAN SZÜKSÉGÜNK, AKIK ÁTÉRZIK A KÉK-SÁRGA MEZ FELELŐSSÉGÉT! MINDENKI A STADIONBA!

HAJRÁ BARCIKA!!!