Védd magad...

2014.06.13 15:51

Nos, akkor - ahogy ígértük -, elkezdjük a tavasszal pályára lépett játékosok teljesítményének értékelését. Aki rutinos olvasója az oldalnak, tudhatja, hogy immáron hagyomány ez nálunk, és csapatrészek alapján szoktunk értékítéletet mondani, de ez persze merő szubjektívum, ha Te máshogy gondolod, az is egy megközelítés. Mivel a támadószekcióról nem lenne értelme külön posztot rittyenteni, így kettébontjuk a „mezőnyt”, az első részben a védekezésért felelős játékosokról ejtünk néhány szót, a másodikban pedig a középpályáról és a (nem létező) csatárokról.

Az elemzés során a játékosok szezonbeli összteljesítményét nézzük, így a statisztikai adatok nyilvánvalóan a 2013/14-es bajnokságra érvényesek, de a télen (vagy az előtt) távozott pléjereket már kihagytuk a cikkből, velük már foglalkoztunk az őszi szezon zártával. Nézzük akkor szépen sorjában, kik hozták össze az ezüstérmet, ki mennyi szerepet kapott a végül seggén maradó újra harmadosztályú csapatban!

Szabó Ádám: 29 meccs, 0 gól, 4 sárga lap: Ádám gyakorlatilag végigvédte a szezont, így cserekapusaink egy perc lehetőséget sem kaptak bajnokin. Főként ősszel voltak nagyon jó meccsei portásunknak, nagyon nagy szerepe volt abban, hogy mindössze 8 kapott góllal lehoztuk az őszi 16 meccset, jópár találkozón bravúrok sorozatát mutatta be. Tavasszal kicsit – szinte az egész csapattal együtt – tompábbá vált, a Putnok elleni meccset meg talán jobb is elfelejteni! Sajnos nem ez volt az egyetlen meccs tavasszal, amikor védhető szituációban hibázott a hálóőr, de a kapussors már csak ilyen: egy nagy hiba után már senki sem emlékszik a bravúrokra. Mindenképpen köszönettel tartozunk Ádámnak, hogy – habár több kérője is akadt – nálunk maradt, reméljük, nyáron sem teszi át székhelyét máshová, mert hibái ellenére csapatunk egyik erőssége. Úgy vettem észre, hogy a kijöveteleken javítottak Szedlák Berci kapusedző segítségével, bár – azt hiszem – ebben soha nem lesz a jobbak között Ádám, igaz, sok megbízható, a 16-oson belül taroló portás viszont nem képes bravúrokra, csak ritkán. Én a magam részéről tökéletesen meg lennék elégedve, ha vele „kezdődne” a következő bajnokságban is a csapat, mert Tarr Tibi távozásával a Nótás-Tóth Andris párost kicsit (még) soványnak érzem…

Nagy Péter: 25 meccs, 2-szer lecserélték, 2 gól, 3 gólpassz, 1 piros lap, 12 sárga lap: Nagy Petit tavasszal láttam felkészültebbnek. Komoly erénye volt, hogy – attól függően, éppen hol volt rá szükség – mind a két szélsőhátvéd pozíciójában jó teljesítményre volt képes, néha azt éreztem, eredeti posztjához (és nyilván ügyesebb lába által meghatározott „alapállásához”) képest a baloldalon hasznosabb. Ennek ellenére a jobboson ügyesebb, mert itt képes volt időnként pompásan felzárkózni a középpályára, de egy kicsivel több önbizalom (na meg labdaügyesség) ráférne a játékosra, mert hiába a felfutások, ha azok nem társulnak tökéletes kiszolgálással, gondolok itt elsősorban a jó beadásokra, vagy a kulcspasszokra, bár ne feledjük el, hogy Péter három gólpasszt is jegyez. 26 évesen még jópár évig megbízható jobbhátvédünk lehet a játékos, ha ő is úgy gondolja, de amiben javulnia kell: az előrefelé játék – ez ma már elengedhetetlen egy szélsővédőtől – és a letisztultabb szerelések, mert a 12 sárga kártya önmagáért beszél…

Treznai Márk: 10 meccs, 1-szer be-, 2-szer lecserélték, 0 gól, 0 gólpassz, 2 sárga lap: Márk sokáig a kabalaemberünk volt, hiszen ősszel, amikor pályára lépett, nem kapott ki a csapatunk, igaz, ha az egész éves szereplését nézzük, csupán a Jászapáti elleni idegenbelin volt vesztes csapat tagja. Nem mondom, a Putnok elleni hazai előtt kicsit be voltunk trassolva a Treznai-Nyisalovits belsővédő-párost látva, de tulajdonképpen nagyon megbízhatóan, sziklaszilárdan hozta le azt a meccset is a fiatalember, és egyébként sem lehetett rá túlzott panasz, amikor megkapta a bizalmat. Mind jobbhátvédként, mind középső védőként használható volt, nekem - őszintén szólva -  kicsit csalódás a menesztése, mert amikor csak láttam, hozta azt az energikus, kőkemény játékot, ami csak az igazán őserővel rendelkező játékosokra jellemző. A támadásokba való bekapcsolódás nem Márk reszortja, ezen mindenképpen javítania kell következő állomáshelyén, ha szélsőhátvédként vetik be, de ha komolyan veszi magát és a labdarúgást, még bármi lehet belőle, 22 éves…

Komlósi Ádám: 17 meccs, 2-szer be-, 1-szer lecserélték, 0 gól, 0 gólpassz, 1 piros lap, 6 sárga lap: Two-face… Ősszel a védelem legstabilabb tagja volt, tavasszal viszont szinte végig a padot koptatta, és a Létavértes elleni hibá(ja)i meg is pecsételték a sorsát. Ádámról nagyon jól tudjuk, hogy ha van kedve játszani, akár még mindig kiemelkedő teljesítményre is képes (ősszel volt kedve), ha meg nincs, akkor egészen egyszerűen nem játszik. Legendák keringenek arról, miért is „szippantotta fel” a Léta ellen 5. lapját egy idióta labdaelrúgás+szövegelés kombóval, mindenesetre szép dolog a sísport, de nem feltétlenül akkor, amikor itthon lenne szüksége rám a csapattársaknak. Ádám 10-szeres válogatott, 7-szeres bajnok, 4-szeres Magyar Kupa győztes, 5-szörös Magyar Szuper Kupa-győztes, Ligakupa-győztes, iszonyatosan büszkék vagyunk rá, hogy innen indult, és tulajdonképpen arra is, hogy méltónak találta nevelőklubját arra, hogy visszavonulását meggondolva, beszálljon ismét a helyi fociba. Ha azonban nem érzi már teljesen magáénak a felkészülés-edzés-meccs ritmust, akkor talán jobb lesz neki, ha visszavonul, és kap egy szép feladatot a klubnál, mert tudjuk, hogy érti a játékot, sok tapasztalatot szerzett az évek során, amiket kiválóan kamatoztathat. A csapatmorál azonban mindennél fontosabb, és ne legyenek kivételezettek a keretben, mert az nem szül jó vért…

Menyhért Gergő: 25 meccs, 1-szer be-, 1-szer lecserélték, 4 gól, 1 gólpassz, 1 piros lap, 5 sárga lap: Tipikusan az a védő, akinek láttán a szőr feláll az ellenfél támadóinak hátán, ráadásul kiválóan alkalmas a közönségkedvenc titulusra. Gergő már az első barcikai tétmeccsén góllal debütált, már a Tárkány elleni egri bajnokin láttuk, hogy ha tarkopasz középső védőnk előre merészkedik pontrúgásoknál, akkor aligha lehet tartani. Nos, az hogy nem szerzett több fejesgólt, szerintem kizárólag a beívelések minőségén múlt, mert Menyus általában érkezett… Nagyon jó egy olyan középső bekk a háznál, aki már látványával is lehengerel, de Gergő rombolt is rendesen, igaz, egyéb feladata nem is volt. Amit hibájaként rónánk fel, hogy nem képes ügyesen elosztani a megszerzett labdát, többször előfordult, hogy kicsit sután tette fel a lasztit a középpályára, így vagy ígéretes támadáslehetőséget akasztott meg, vagy helyzetbe hozta az ellent. Fejmunkája parádés, lábbal lehetne kicsit ügyesebb, de nem hiszem, hogy bánnánk, ha a következő szezonban is kék-sárgában riogatná az ellenfelek támadóit…

Nyisalovits Donát: 23 meccs, 3-szor becserélték, 0 gól, 0 gólpassz, 5 sárga lap: Nyisa hosszú sérülésből tért vissza, ősszel inkább csak epizódszerepet kapott, hiszen a Komlósi-Menyhért középső védő-páros magabiztosan állt a lábán. Nem állítható, hogy Donát lenne a leggyorsabb védő kishazánkban, viszont helyezkedési képessége ezen a szinten bőven átlag feletti, és ha jobban alakul a pályafutása, komolyabb bajnokságban is megállta volna a helyét. Ugyanaz a hibája, mint Menyusnak: az előrejátékban gyakorlatilag használhatatlan, inkább a rövid passzokra törekszik, amikkel a szűrőket kínálja meg, ráadásul tavaszi „párjához” képest abszolút nem veszélyes az ellenfél kapujára. A légvédelem egyik legbiztosabb tagja azonban, rutinjával, harcosságával igazi oszlopa lehet a következő évek KBSC-jének is, ráadásul igazi „hazafi”. Bírjuk…

Czető Márk: 26 meccs, 2-szer becserélték, 0 gól, 0 gólpassz, 6 sárga lap: „Ki az a hirtelenszőke gyerek balbunkóban? Miért nem látja a mester, hogy teljesen alkalmatlan?” – kérdezgették a barcikai szurkolók egymástól Márk első pár meccse után. Való igaz, a 20 éves fiatalember úgy kezdett kék-sárgában, mintha Szala Ákos szelleme lenne, gyámoltalan volt, messziről nézte az elfutó jobbszellőket, bizonytalankodott, mint szűzlány a nászéjszakán. Aztán meccsről-meccsre fejlődött, és mindenki megértette, hogy mit is látott benne korábbi edzője, Borbély mester, és a Bükkábrányból őt egészen jól ismerő Vincze Ricsi. Márk nulláról indult nálunk (mint minden új játékos), lement a mínusz tartományba, majd feltörekedett a csapat legjobbjai közé. Néhány meccsen tényleg a csapat legjobbjaként emelhettük ki, mert amellett, hogy tökéletesen látta el védőfeladatát, a végtelenségig harcos volt, ha kellett a kapus előtt, ha arra volt szükség, a középpályán tisztázott, ráadásul igyekezett egyre inkább – ahogy az önbizalma nőtt – segíteni a támadásokat is. Volt néhány olyan előretörése is tavasszal, amit Fótyiktól láttunk tavaly, amikor megunta a társak teszetoszaságát, és kereste a rést a pajzson. Úgy vélem, egy jó (és teljes – ne feledjük: hiányzott egészen sokat a téli felkészülésből) alapozással ismét kiváló teljesítményre lesz képes, nagyon nem szeretnénk, ha más mezben látnánk újra az őszi szezonban. Mivel nem kifejezetten sérülékeny, és nem is penetránsan szabálytalan játékos, a balbunkó szerepkörével kapcsolatban én a magam részéről nyugodt lennék, ha Czető Márk nevét olvasnám a beharangozókban…

Innen folytatjuk, a főoldalon lehetőségetek van pontozni az itt felsoroltak egész éves teljesítményét, legközelebb (talán már holnap) a többi mezőnyjátékossal kapcsolatosan is kifejtjük véleményünket, és természetesen az ő szereplésüket is osztályozhatjátok (a könnyebbség kedvéért 1-től 5-ig lehet pontozni).